A krónikus betegségek   Az alkati kezelés elve   Az alkati kezelés tudnivalói   Az alkati kezelés jellegzetességei, problémái, fajtái   Az alkati kezelés lefolytatása   Salaktalanítás   Az alkati szerek   Az alkati szerek rövid bemutatása   A legfontosabb alkati szerek részletes bemutatása   Példa az alkati kezelésre   Nehezen kezelhető gyerekek alkati sajátosságai   Alkati kezelés P. Chappell könyve alapján   Miért van szükség egy komoly repertóriumra?   Gyakori kérdések az alkati kezelésről   A szersorrend fontossága az alkati kezelésben VISSZA AZ ELMÉLETI HOMEOPÁTIA OLDALRA

AZ ALKATI KEZELÉS ELVE A KLASSZIKUS HOMEOPÁTIÁBAN A homeopátia abból a tapasztalati elvből indul ki, hogy amit betegségnek neveznek, az nem más, mint a szervezetnek a belső- vagy külső környezetéből érkező valamely káros ingerre adott reakciója. A tünetek tehát a szervezet öngyógyító törekvésének a megnyilvánulásai, melyek azt az utat mutatják, melyet a szervezet az őt ért káros behatás legyőzése, azaz belső harmóniájának visszaszerzése érdekében maga választott ki. A tünetek tehát a kezelésnek legjobb, egyedül hiteles útmutatói. Ezért a legnagyobb dőreség a „gyógyítást” e tünetek elnyomásával kezdeni és lefolytatni. A szervezet öngyógyító, egyéni védekezési képességét, a homeopátia „életerő”-nek vagy „öngyógyító erő”-nek nevezi. A homeopátia szerint az orvosnak az a feladata, hogy ezt az életerőt, a szervezet öngyógyító képességét erősítse, vagyis olyan gyógyszert adjon a betegnek, mely erre a feladatra képes, a szervezet saját gyógyító munkálkodását segíti, nem pedig gátolja. A „hasonlót a hasonlóval” gyógyítási elv alapján – melyre a homeopátia épül –az lesz tehát a helyes gyógyszer, mely a beteg szervezet által produkált tüneteket képes egy egészséges emberen előidézni. Ebből az következik, hogy a homeopata soha nem egy betegséget kezel, hanem mindig az egyént, annak összes tünetét figyelembe véve. „Alkati szer” alatt a homeopátia azt a gyógyszert érti, mely az egyén összes testi, emocionális és szellemi tüneteit, tehát nem csak egyes, esetleg éppen a legzavaróbb tünetét (ami miatt az orvost felkereste) fedi le. Az alkati gyógyszer kiválasztásánál soha nem a betegségnek vagy betegségeknek a tünetei, hanem magának a betegnek a tünetei, egyéni megnyilvánulásai, jellegzetességei, és ezek közül is a feltűnőek, a különlegesek, a valóban sajátságosak a legfontosabbak. Az alkati szerekkel folytatott, azaz alkati kezelésre a krónikus betegségek esetén kerül sor, vagyis azoknál a panaszoknál, melyek nem egy hirtelen vagy egy meghatározott akut behatás miatt keletkeztek, hanem már régóta fennállnak, vagy állandóan ismétlődnek. Ezért fontos a kezelés megkezdésekor elsőnek mindig azt tisztázni, hogy a betegség akut vagy krónikus jellegű-e.      Ugyan a krónikus betegségek tüneteit is lehet akut szerekkel időlegesen enyhíteni, de ez inkább hasonlít a hivatalos orvoslás tünet-elnyomásos módszerére, mint a klasszikus homeopatikus kezelésre, hiszen csak a tüneteket nyomja el, de az alapbetegséget nem képes gyógyítani, így a tünetek idővel visszatérnek.      Egy csomó gyakori mai panaszra, például a változókorban jelentkező hőhullámra, léteznek mind egykomponensű, mint komplex akut szerek, de ezek valójában nem oldják meg a problémát, csak a tüneteket tüntetik időlegesen el. A komplex homeopatikus készítmények, a reklámokban hallható, az álmatlanság, a hőhullám, a szénanátha stb. panaszaira ajánlott szerek, mind ilyen elnyomásos-szerek. Az alkati szer kiválasztásához a páciens összes jellegzetességét meg kell ismerni, temperamentumát, gyengeségeit, problémáit, szokásait, sérülékeny pontjait, és nem utolsó sorban saját előző, illetve szülei, testvérei, nagyszülei betegségeit. Az alkati szer, azaz az egész egyénre jellemző homeopatikus szer kiválasztásának és adagolásának módszerét alkati kezelésnek nevezik. Azokat a homeopatikus gyógyszereket, melyek hatásterülete nagy, „mindent gyógyító szernek” – angolul: polychrest, amit németül „sok mindenre hasznos”-nak fordítanak – nevezik, ellentétben a „kis” szerekkel, melyeknek hatásterülete szűk, behatárolt. A polychrestek között vannak olyanok – például Aconitum, Arnika, Hypericum, Rhus-tocidodendron –, melyeket sokféle akut esetben használ a homeopátia. Bár ezek hatásterülete nagy, de nem képesek elég mélyen hatni, így ezeket a krónikus betegségek kezelésében csak „kiegészítő szerként” használják. De vannak olyan polychrestek – például Phosphor, Lycopodium, Calcium carbonicum –, melyek különösen mélyen tudnak hatni az emberi szervezetre, így képesek a krónikus betegségeket gyógyítani, ezért ezeket túlnyomórészt az alkati kezeléskor használják, nem ajánlott őket „kis ügyekre elpocsékolni”. Nagyon fontos tudni, hogy egy alkati szer összes jellemzőjének nem kell egyazon betegnél mind jelen lennie! A tünetek kiértékelése után szóbajöhető szerek közül azt kell választani, mely összképében mutatja a legnagyobb hasonlóságot a beteg tüneteivel, vagy amelyek a beteg legfurcsább, vagy legaktuálisabb, az éppen legaktívabb tüneteit fedik le. Ugyanakkor a többi szóbajöhető szerből majd a következő szereket lehet kiválasztani, azaz egyfajta szer-sorrendet felállítani.      Hogy egy eset egyéni jellegzetességei tisztán megmaradjanak, Hahnemann utasítása szerint, az orvosnak ezeket úgy kell leírnia, ahogy a páciens saját szavaival kifejezte, nem pedig neutrális, szakmai nyelven. A gyógyszerképek bemutatásánál a homeopatikus irodalomban többnyire ezeket az egyéni leírásokat lehet megtalálni. A homeopátia egyes irányzataiban nagyon sok szert használnak alkati, azaz krónikus betegségek kezelésére. Ennek értelmében rengeteg szernek megadják az ú. n. esszenciáját, s ezekben olyan gyógyító képességekkel is felruházzák őket, melyekre nem képesek. Másfelől, azt is állítják, hogy az egyén alkati szere életének minden – idegi, érzelmi, testi – problémáját megoldja. Számos nagynevű homeopata – Burnett, Risch, Laborde, Coulter – szerint azonban ez nincs így.      A homeopatikus polychrestek közül nem mindegyik mélyreható, és ezért nem mindegyik alkalmas alkati szerként működni. És kevés az az ember, aki egész élete során egyetlen alkati szerrel „kijön”. Egyrészt, mert eleve összetett személyiségek vagyunk, másrészt mert az idő haladtával egyre inkább olyanok leszünk, mint egy hagyma: A külső hatások és szervezetünknek e hatásokra adott válaszainak eredményeképpen több réteg rakodik ránk életünk folyamán, melyek képei eltérhetnek egymástól. Ezért előfordulhat, hogy ahhoz, hogy a szervezet önmagára találjon, harmóniába kerüljön saját eredeti önmagával, egyik réteget a másik után kell „lehámozni” róla. C. Coulter írja „Homeopátiás gyógyszerek portréi” című ragyogó könyvében: „Az emberek között csak kivételes esetben bukkanunk tiszta gyógyszer-típusra. Csak kevés embernél passzol egyetlen szer egész életében. A legtöbb ember élete során két, három vagy négy szer között ingázik ide-oda, és mutatja e szerek különböző jellegzetes vonásait.”      Dorcsi osztrák homeopata professzor az alkati kezeléssel együtt a miazmákat, vagyis a beteg örökletes betegségeit és hajlamait is kezelte, azaz egyszerre írt fel egy alkati szert és egy nozódát.      J. C. Burnett hírneves angol homeopata is ezt vallja: „A szereknek általában hosszabb időre van szükségük, hogy tényleg és tartósan gyógyíthassanak, és egy egész sor ilyen gyógyszert kell egymás után bevetni, egyiket a másik után, olykor-olykor együtt egy párhuzamosan mellettük futó nozódával, bár gyakran már egy vagy két szer elegendő.” Az elmondottak alapján a krónikus betegségeket alapos alkati kezeléssel és az ú. n. anti-miazmás kezeléssel kell és lehet csak meggyógyítani. E kettő egymás után történhet, mindig figyelembe véve a páciens egyéni és aktuális tüneteit és reakcióját. Mind az alkati, mind az anti-miazmás kezelés során több egymás után vagy felváltva beadott gyógyszerre van szükség, bár előfordulhat – főleg gyerekeknél –, hogy egy-két szer is elégnek bizonyul.      Coulter fent említett könyvében arra is felhívja a figyelmet, hogy a tapasztalat – főleg a gyermekorvosoké – azt mutatja, hogy a jó egészségnek örvendő egyéneknél az alkati kezelés elősegíti, hogy az akut és krónikus betegségek ne alakuljanak ki, azaz – látszólag – egészséges egyéneken is érdemes elvégezni az alkati kezelést, mert ez sok későbbi mentális és egészségügyi problémától menti meg. (A képeken három polychrest kiinduló anyaga, az óriás csörgőkígyó, melynek mérgéből a Lachesis, a kapcsos korpafű, melyből a Lycopodium és a fekete higany-oxid, melyből a Mercurius vivus készül, látható.) Feltéve: 2011. szeptember 25. Az alkati kezelés lefolytatása A tapasztalat azt mutatja, hogy a krónikus betegségek eredményes és tartós gyógyítását csak a homeopátia alapelveit ismerő, azokat elfogadó és az orvosával szoros, bizalmas és állandó kapcsolatban levő betegnél lehet elérni. Ebből a tapasztalati tényből kiindulva a homeopátia ősatyja, Hahnemann azt követelte pácienseitől, hogy mielőtt hozzá mennek, olvassák el fő művét, az Organont, hogy tisztában legyenek a homeopátia alapelveivel. Mégha ez túlzott elvárás volt is, maga az elv igaznak bizonyult, ezért Kent amerikai homeopata, Hahnemann után a homeopátia második legnevesebb művelője, munkájának eredményességét maga köré rajzolt körívekkel szemléltette, és ezt írta: igazán jó és tartós eredményt csak „az orvoshoz legközelebb álló, következésképpen legkisebb létszámú körgyűrűben tartózkodó személyeknél” lehet elérni.      De nem csak a régi „nagyok”, hanem a ma praktizáló homeopaták is megtapasztalták, hogy krónikus betegségeknél sikeres kezelés legkönnyebben akkor érhető el, ha a páciens mielőtt orvoshoz megy, megismerkedik a homeopátia alapelveivel és alapszabályaival. Ezt bizonyítják például Dr. Horváth Katalin homeopata szavai, aki a Homeopátiás gyógyművészség” című könyvében így ír: „A homeopátiás gyógyítás akkor a legsikeresebb, ha a betegek már hallottak, olvastak a klasszikus homeopátiáról.” Az alkati kezelésre váró személynek tehát fel kell készülnie. Ha nem a kezelés előtt, akkor legalább az alatt tájékozódnia kell, a bőven rendelkezésre álló szakirodalomból legalább az alapjait meg kell ismernie a homeopátiának. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert a homeopatikus kezelés menete minden lépésében komoly közreműködést kíván tőle.      Nagyban elősegíti az orvos munkáját, ha a beteg már az első látogatásra felkészül, azaz végiggondolja minden baját, panaszát, életének minden jelentős érzelmi és testi megrázkódtatását, sőt, minden élő és halott családtagja betegségeit is.      Az interneten több helyen is találhatóak kérdőívek, melyekhez hasonlót egyes homeopaták a kezelés megkezdése előtt kitöltetnek a betegükkel. Ami engem illet, én jobban szeretem a beszélgetést, a kikérdezést, de tény, hogy egy ilyen kérdőívnek legalább az átolvasása hasznos felkészülést jelent, mert egyfelől a beteg megtudhatja, hogy milyen kérdésekre készüljön fel, másfelől arra serkenti, hogy már az orvossal való találkozás előtt átgondolja összes panaszát, tünetét, kórtörténetét, így nem a rendelőben kell elkezdenie ezeken töprengeni. Az első találkozás még a beteg alapos felkészülése esetén is legalább egy órát vesz igénybe. Én hozzátartozóimat és ismerőseimet eleinte 5-6, sőt 8 órán keresztül beszéltettem, amit ők nagyon élveztek, és ami során életükből, alkatukból, sorsukból nagyon sok minden napvilágra került. Egyik barátnőm alkati szerét pedig csak úgy sikerült megtalálnom – miután ez előzőleg többeknek nem sikerült –, hogy pár napot együtt töltöttem vele a nyaralójában. Az alapos, hosszas kikérdezés ellenére valójában az eltöltött közös órák során csak úgy mellékesen elvetett szavai, megjegyzései vezettek végülis a szerére.      (Itt jegyzem meg, hogy a magam részéről a homeopátiában nagyon pártolom az öngyógyítást, nem csak az akut, hanem a krónikus, azaz alkati kezelésnél is. Ez a vélemény ellene mond a bevett gyakorlatnak és az általános véleménynek, ugyanakkor komoly érvekre támaszkodik. A hivatalos orvoslásban nemigen fordul elő, hogy valaki elmegy az orvoshoz, aztán annyira megtetszik neki a gyógyítás, hogy maga is orvos lesz, esetleg még úgy is, hogy feladja addigi hivatását. A homeopátiára azonban ez az út a jellemző. Nagyon sok hírneves, sikeres homeopata kezdte így a pályáját: ő vagy hozzátartozója átesett egy homeopatikus kezelésen, és ez annyira meggyőzte, hogy maga is belekezdett a homeopátia tanulásába és alkalmazásába.      Vagyis, a homeopátiát minden korban meg lehet tanulni. Különösen, ha csak saját magunkat és környezetünket akarjuk kezelni, ehhez éppen elég lehetőség áll a rendelkezésünkre, azaz önmagunk kiképzésére. Ezért én azt tudom tanácsolni, hogy akinek lehetősége és kedve van hozzá, az próbálkozzon meg vele, akármeddig is jut el, az csak hasznára válhat.      Az önképzéshez jó szakirodalom kell – ehhez nyújt segítséget a honlap könyvajánlója –, bátorság, önbizalom és önismeret, azaz a magunkkal szembeni őszinteség. És a házipatika folyamatos bővítése.) Visszatérve a kezelés lefolytatására, első lépés tehát a tünetek gondos feltárása, rögzítése. Ezt követi ezek feldolgozása, repertorizálása. Miután a kezelő a legfontosabb, legegyedibb, legfeltűnőbb – és nem a betegségre, hanem a betegre – legjellemzőbb tüneteket kiválasztotta, kikeresi az alkati szert, azaz a „mélyen és sok mindenre ható” szerek közül azt, mely e tüneteket a lehető leginkább lefedi. Ez történhet rögtön a kikérdezést követően, de tarthat pár napig is. Akármilyen tapasztalt egy homeopata, nem árt, ha egyfelől alaposan utánanéz, másfelől nyugodtan, a beteg távollétében gondolja át még egyszer az esetet, és csak ezután adja oda a megfelelő szert.      Mivel az alkati szerek többnyire nagy potenciájúak és ezért drágák, amelyekből néhány bogyó is elegendő egy beteg kezeléséhez, a homeopaták maguk adják be a betegnek, nem kell őket külön megvásárolni. Ezután több hetes, minimum 4, de inkább 6 hetes várakozás következik. Ezalatt célszerű mindent feljegyezni. A változásokat, az esetleg fellépő új panaszokat, a testi, lelki közérzet alakulását.      Az ember hajlamos elfelejteni, hogy mije fájt. Ha nem jegyzi fel az induló és változó panaszait, nagyon könnyen előfordul, hogy 6 hét után úgy megy vissza az orvoshoz, hogy azt állítja, semmi nem változott nála. Az orvos ilyenkor előveszi a kórtörténetet, és sorban rákérdez az egyes tünetekre. Ilyenkor derül ki, hogy a páciens, amikor már nem fáj neki valamije, teljesen elfelejti, hogy ez előtte nem így volt.      Ezt követően a kezelés pácienstől függően halad tovább. Ha gyerekről, vagy viszonylag egészséges felnőttről van szó, az is előfordulhat, hogy egy szer egyetlen adagja elegendő az aktuális probléma megoldására. Az ilyen szerencsés esetekben az alkati szer egy adagja később, a probléma esetleges visszatérésekor is fog segíteni.      Az esetek túlnyomó többségében azonban ilyen gyorsan nem lehet tartós gyógyulást elérni. Az első adagot vagy egy újabb adag (alkati kezelésnél egynél többször nem érdemes, sőt nem szabad ugyanazt a szert ismételni), vagy más szer, illetve többnyire több más szer követ. Az elhanyagolt esetekben a kezelés évekig is eltarthat. Feltéve: 2011. október 1. Az alkati kezelést magas vagy LM potenciában végzik. A magas potenciájú szert csak ritkán, többhetes időközökben szabad bevenni. Az LM potenciájú szerek – melyek mindig folyékonyak – akár naponta bevehetők. Az LM potenciáról szóló cikkben volt már szó ezek előnyéről. Az ott elmondottakhoz ehelyütt csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy az a páciens, aki LM potenciában kapta meg alkati szerét, panaszainak esetleges újrajelentkezésénél bármikor maga újra elkezdheti a szer szedését, míg a nagy potenciájú szerért el kell menni az orvosához.      Ezen kívül az LM potenciánál sokkal ritkábban jelentkezik az ú. n. első rosszabbodás. Nem elhanyagolható az az előny sem, mely abban az esetben jelentkezik, ha az egyetlen adag nagy potenciájú szer hatását valamely megrázkódtatás vagy akut megbetegedés lerontja. Ilyenkor meg kell ismételni az adagot, azaz megint csak el kell menni az orvoshoz. Ez a probléma az LM potenciájú szereknél nem vetődhet fel, hiszen azokat Hahnemann előírása szerint akár naponta is be lehet venni. A homeopátia feltalálója, Hahnemann egyik könyvében a krónikus betegség gyógyítása közben szerzett tapasztalatait – és ő több ezer beteget kezelt – így írta le : „A mértéktelen fáradalmak, a mocsarakban végzett munkák, a test súlyos bántalmazásai és sérülései, a túlzott hideg vagy forróság, és maga a szegénység kielégítetlen éhsége és egészségtelen élelmiszerei – igen, a Bastille-ban ártatlanul eltöltött 10 éves fogság, a testi kínok közepette eltűrt gályaraboskodás – stb. sem képesek oly mértékben a súlyos krónikus betegség kitörését előidézni, mint egy minden testi kényelemmel ellátott boldogtalan házasság vagy gyötrő lelkiismeret néhány hónapja. Az állandó szomorúság vagy bosszúság még a legcsekélyebb szimptómákat is felerősíti, és sokkal biztosabban és gyakrabban vezet minden csak elképzelhető krónikus baj kitöréséhez, mint a szokásos emberi élet összes többi hátrányos körülménye. Ha azonban a beteg életkörülményei ezen a téren nem javíthatók, az orvos nincs abban a helyzetben, hogy az élet ezen legnagyobb pusztító erőit tartósan távol tartsa a betegtől, akkor inkább mondjon le a krónikus betegség kezeléséről, és hagyja sorsára a beteget, mert a kezelés legmesteribb irányításával, a legmegfelelőbb és a testi bajokra leginkább alkalmas gyógyszerekkel sem lehet egyáltalán semmi jót elérni valamely krónikus betegség gyógyításánál szakadatlan bánat és kellemetlenség esetén, amikor a kedélyre ható állandó támadás tönkreteszi az életműködést. Csaknem ugyanilyen vagy még inkább gyógyíthatatlanok azok a krónikus betegségek, amelyeket éveken át különböző, gyakran több akadémiai orvos kezelt. Ezen alkalmatlan orvosi beavatkozások több éve tartó alkalmazása teljesen gyógyíthatatlanná teszik a krónikus betegségeket.” Ezek olyan súlyos szavak, ezek olyan elbátortalanító megállapítások, kiváltképpen ha meggondoljuk, hogy olyan orvos mondta őket, aki a leginkább értett a homeopátiához, és aki többezer beteget kezelt élete során, hogy alapos átgondolásra késztetnek. És annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy korunkban – ismerve a mai kor legelterjedtebb panaszait, az állandó stresszt, depressziót, szorongást – egyáltalán lehetséges-e a krónikus betegségeket kezelni? Amikor egy évtizeddel ezelőtt én először olvastam Hahnemann e sorait, annyira megdöbbentem, hogy hetekig felhagytam a homeopátia tanulásával, hiszen napjainkban a krónikus bajokban szenvedők közül ugyan hányan vannak azok, akik nincsenek szakadatlan bosszúságnak kitéve munkahelyükön, magánéletükben vagy csak a mindennapok örökös kellemetlenségei között? Mennyi balsiker érhette a krónikus betegségek kezelésében Hahnemannt, ha ismert önbizalma ellenére ilyen megállapításra jutott? Ha tehát Hahnemann figyelmeztetését komolyan vesszük, a legtöbb páciens kezelésébe bele sem szabad fogni. Holott a betegeknek pont ez a köre igényli a legsürgősebben és a leginkább azt a gyógymódot, amely mellékhatásaival nem rontja egyébként is nehéz helyzetüket! A tapasztalat szerint azonban a homeopátia ezekben a Hahnemann által kilátástalannak minősített esetekben is segít – legalább a panaszok részleges enyhítésével vagy szinten tartásával. De azzal tisztában kell lenni, hogy tökéletes gyógyulás abban az esetben, ha az ingerek állandóan jelen vannak, azaz a beteg nem képes életkörülményein változtatni, nehezen érhető el. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogyha valaki komoly lelki szenvedésnek van kitéve, vagy állandó, folyamatos stresszben él, akkor a legjobban megválasztott, legtökéletesebb homeopatikus szer sem éri el azt az eredményt, amit akkor érne el, ha a beteg nyugodt, kiegyensúlyozott életet élne. Azaz segíteni segít, de sokkal kisebb mértékben, mint amire optimális esetben képes lenne.      Ezért igyekezni kell az alkati kezelést a lehető legnyugodtabb állapotban lefolytatni, de legalábbis elkezdeni. Az ilyen pácienseknél az LM potencia alkalmazása különösen előnyös. Esetleg az első – általában – 10 M-es adagot követően ugyanazt a szert LM 18-ban kell két-, háromnaponta szedetni, ahogy ezt például az ismert ausztrál homeopata, Dr. Philip Bailey teszi, mert így a megkínzott életerő erős „kezdőlökést” kap, ugyanakkor a bosszúságok miatti állandó energiafelhasználás a gyakori szedéssel valamennyire ellensúlyozható. Tehát a „nehéz” esetek – ami a homeopátia nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy az életerő gyenge, és a beteg szervezete sokkal hamarabb használja el a homeopátiás szer által kapott energiát – az irodalomban és kurzusokon ajánlott adagolásnál sűrűbbet, rendszerint több szert, gyakoribb szerváltást és precízebb potencia kiválasztást igényelnek.      A homeopátiás szakkönyvekben ajánlottaktól eltérő, de korunk nehéz krónikus betegségeinél több sikerrel kecsegtető adagolási módszer például Burnett azon ajánlása is, miszerint egy problémát könnyebb több hasonló hatású szer egymást követő adagjaival megoldani, mint csak eggyel, legyen az akár a legalaposabban kiválasztott szer. „Mert gyakorlati tapasztalataimból azt tanultam, hogy a hasonló hatású szerek egymást többször váltó adagolása gyorsabban vezet gyógyuláshoz, mint egyetlen szer állandó ismétlése”. (Ez egyébként az akut problémák megoldásánál is igaz.) A most elmondottak arra is fényt vetnek, miért tartom én az öngyógyítást és a homeopátia alapos ismeretét fontosnak. A gyakori szerváltás, a sűrűbb adagolás, a precízebb potencia-kiválasztás csak nagyon közeli orvos-beteg kapcsolat esetén valósítható meg. Ez a fajta kezelési mód abban az általánosan elterjedt gyakorlatban, melyben a beteg eleinte hathetente, majd még ritkábban megy csak el kezelő orvosához, szinte megoldhatatlan. (Az első képen a hánytatódió, melyből a Nux vomica, a másodikon a tintahal, melynek szárított váladékából a Sepia, a harmadikon a kökörcsin, melyből a Pulsatilla, a negyediken az ignáciuszbab, melyből az Ignatia nevű homeopatikus gyógyszer készül.) Az alkati szerek Mint fentebb már szó volt róla, a homeopátiában több irányzat létezik: egyesek a krónikus betegségeknél kis szereket is használnak, kis szerekből is „csinálnak” alkati szereket, míg a klasszikus irányzat követői szerint csak a mélyre ható polychrestek képesek a krónikus betegségeket gyógyítani. És mivel ezekből nincs olyan sok, az alkati kezelésnél sem jöhet sok szer szóba.      Az utóbbi elvet követve a leggyakrabban használt alkati szerek a következők (ábécé és nem fontossági sorrendben): Arsenicum album, Calcium carbonicum, Lachesis, Lycopodium, Natrium muriaticum, Nux vomica, Phosphor, Pulsatilla, Sepia, Silicea, Sulphur. E szerek többségét ajánlatos az akut betegségeknél ritkán vagy egyáltalán nem használni.      Ezen alkati szerekhez jönnek még a krónikus betegségek kezelésénél a nozódák és Hahnemann miazmatikus szerei, úgy mint Carcinosinum, Medorrhinum, Psorinum, Syphilinum, Tuberculinum, Bacillinum, illetve: Mercurius, Nitricum acidum és Thuja.      Vannak továbbá olyan alkati szerek, melyek az előbb felsoroltaknál kevésbé mélyre hatóak, de azért ahhoz elég erősek, hogy az előzőekkel felváltva eredményt érjenek el. Ilyenek az Anacardium, Aurum, Barium carbonicum, Belladonna, Causticum, China, Graphites, Ignatia, Kalium carbonicum, Platina, Staphysagria, Tarentula. Ezeket az akut betegségeknél, panaszoknál is gyakrabban bevetik. Mint fentebb már szó volt róla, kevés az olyan ember, akinek egyetlen alkati szere van, azaz egész lelki, szellemi, testi tünetegyüttese egyetlen nagy szerrel lefedhető. De még ha többnyire összetettek is vagyunk és ahogy Coulter mondja, több szer között ingázunk ide-oda, azért legtöbbünk esetében megállapítható az az szer, mely a leginkább jellemző ránk. Ezért a homeopátiában elterjedt a pácienseket alkati szerükkel jellemezni. Így írnak a szakirodalomban, mint például dr. Horváth Katalin is, „Silicea”-csecsemőről, „Lachesis”-hölgyről vagy „Phosphorus”-vizsláról. Robin Hayfield „Homeopátia – Útmutató a mindennapi egészségmegőrzéshez” című könyvében így ír: „Az adott személy alkatának megismerésével eljuthatunk egy olyan szerhez, amely mélyrehatóan befolyásolja az illető egész szervezetét. Ezt, a személyiségképünk alapján kiválasztott szert konstitucionális (alkati) szernek nevezzük. A saját részre történő szerválasztásnak az a hátulütője, hogy az alkati szerek meghatározása a gyakorlattal nem rendelkezők számára nem mindig könnyű – különösen felnőttek esetében nem. Szakértő segítség nélkül általában elég nehezen találhatunk ilyen alkati szert magunknak, hiszen testi-lelki felépítésünk meglehetősen bonyolult. Gyermekek esetében viszont sikeresebb lehet az otthoni alkati szerválasztás. Ez azért van így, mert a gyermeki személyiség még kevésbé összetett és kiforrott, ’áttetszőbb’, mint a felnőtteké.”      Ehhez tegyük hozzá, hogy azért is, mert a gyermeket – remélhetőleg – még nem érte annyi külső hatás, mint a felnőttet, aki az átélt megrázkódtatások, jó vagy rossz élmények hatására, szervezete másodlagos reakciójaként, komoly személyiségváltozáson eshet át.      Erre könnyen rájöhetünk, ha meglett felnőttként gyerekkori emlékeinket, leveleinket, könyveinket, füzeteinket újra átnézzük. Sokszor nagy meglepetést okoz annak felfedezése, hogy sajátunknak hitt komolyságunk, szorongásos vagy bármilyen természetünk nem velünk született, hanem szerzett. Az ilyesfajta kutakodás arra is jó, hogy saját „romlatlan” énünket visszaidézzük, hiszen a sok ránk telepedett héj alatt valahol a mélyben azért még mindig megvan „eredeti” állapotunk. Sőt, az alkati kezelés egyik céljának azt is tekinthetjük, hogy ezt az „ősállapotot” visszaszerezzük! Hayfield könyve különösen ajánlható azoknak, akik elég bátornak érzik magukat, hogy belevágjanak a homeopátiába: Erre ugyanis nagyon megfelelő egy gyermek kezelése, az ő alkati szerének megkeresése, amihez ez a könyv kiváló segítséget nyújt. Hayfield bemutatja a hat leggyakoribb gyermek-típust. És ha ennek alapján gyermekünknél eredményt érünk el, lassan rátérhetünk a nehezebb feladatokra, felnőtt rokonaink és saját magunk szerének kikeresésére. A többi alkati szer leírását sok más könyvben megtaláljuk – én elsősorban Chappell könyvét ajánlom ehhez, mégha ő szinte kizárólag a lelki tüneteket tárgyalja is.      A ma leginkább elterjedt módszer, a Kent, Vithoulkas irányvonal, a szerkiválasztásnál ugyan nem csak, de elsősorban a lelki, szellemi tünetekre fordítja a legfőbb hangsúlyt. A Burnett, Risch, Laborde irányvonal nem ezt az elvet követi, sőt ellene is mond ennek.      Én ezt a kettősséget úgy kezeltem, hogy ugyanannál a személynél előbb csak a lelki, szellemi, majd másodszor csak a testi tünetek alapján kerestem ki a szert, és az eredmény mindig az volt, hogy mindkét módszer ugyanazt a szert, illetve szersort eredményezte! Ugyanakkor a testi tünetek szerinti felírás sokkal könnyebb, hiszen ezek a tünetek könnyebben leírhatók, jobban felismerhetők, így sokkal megbízhatóbbak, mind az idegen orvos számára, mind az önkezelésnél. Mielőtt tovább ismertetném az alkati szereket, itt hívnám fel a figyelmet a homeopátia egyik nagy előnyére: Az alkati szer kiválasztása jelentősen hozzájárulhat gyermekeink, családtagjaink és saját magunk jobb megismeréséhez is! A szer tanulmányozása ugyanis olyan tulajdonságainkat, adottságainkat tárhatja fel, melyek olyan mélyen rejlenek bennünk, hogy nem is sejtjük őket. Másfelől megismerhetjük tettünk, szavaink rugóit, okait! Ez megváltoztathatja viselkedésünket, növelheti tudatosságunkat, egyszóval jobbíthatja közérzetünket. (Az első képen a kén, a Sulphur nevű, a másodikon a kerti sarkantyú, a Staphysagria nevű homeopátiás szer alapanyaga, a harmadik képen pedig Hayfield könyvéből a hat leggyakoribb alkattípus összehasonlító táblázata látható.) Feltéve: 2011. október 13. Az alkati kezelés jellegzetességei, problémái, fajtái Az alkati kezelés fentebb említett nehézségeit a következőképpen lehet megoldani. 1) Ha a probléma abban rejlik, hogy a páciens életkörülményei nem teszik lehetővé a viszonylag nyugodt mindennapokat, vagy éppen valamely bánat, szorongás, vagy akár testi tünet van jelen, akkor az alkati kezelést ezen akut probléma megoldásával kell elkezdeni. Például, ha valaki krónikus betegségben szenved, és de éppen szerelmi csalódáson esik át, vagy elveszti az állását, vagy egy szeretett lényt, vagy egy súlyos megfázás terheli, akkor előbb az akut panaszt kell a megfelelő homeopatikus szerekkel meggyógyítani. A homeopátiának nem csak a testi, de a lelki, idegi panaszokra is megvannak a kiváló szerei, ezeket a honlapon is meg lehet találni (lásd: a HOMEOPATIKUS SZERVÁLASZTÁS AKUT ESETEKBEN című írást). 2) A fentiekben már szó volt róla, hogy a gyermekek alkati szerét sokkal könnyebb kikeresni, mint a felnőttekét. Az okok között azonban még nem említettem azt a fontos tényt, hogy a gyermekek testi, lelki, szellemi tüneteit nem ők maguk, hanem rendszerint édesanyjuk vagy egy másik közeli rokon meséli el, és hogy miközben a szülő a rendelőben mesél, a gyerek „viselkedik”, ami szintén nem kerüli el a homeopata figyelmét. Azaz, más szájából hallja a jellemzést, miközben ennek igazáról, vagy hamisságáról maga is rögtön meggyőződhetik a gyerek viselkedéséből.      Felnőtteknél ez természetszerűleg másképp zajlik, hiszen maga a páciens számol be érzéseiről, miközben többé-kevésbé fegyelmezetten ül. Az orvosnak tehát nehéz felmérnie, hogy a beteg máshol, másokkal szemben hogyan viselkedik, és azt sem könnyű kiderítenie, pláne első találkozásra, hogy a vele szemben ülő ember mennyire őszinte, vagy mennyire fejlett az önismerete. Így történhetik, hogy készpénznek vesz olyasmit, amit nem is rossz szándékkal, csupán az önismeret hiányából mondanak neki. Például hisz a felnőtt páciensének, amikor ő arra a kérdésre, hogy szokott-e félni valamitől, azt válaszolja, hogy semmitől nem fél, miközben a valóság az, hogy rengeteg mindentől nagyon fél. Ezért is könnyebb megtalálni az ismerősök, rokonok alkati szerét, mint az idegenekét.      Ezt a buktatót két módon lehet áthidalni: vagy beszél az orvos a beteg rokonával, mondjuk házastársával – ennek legegyszerűbb módja, hogy a házastárs is elmegy a találkozóra és vagy szóban, vagy, ami talán még jobb: miközben a beteg az orvossal értekezik, ő egy kérdőívet tölt ki társáról. Az orvosnak így két vallomás áll a rendelkezésére, hogy a páciens alkatát, személyiségét a lehető legjobban megismerje.      A másik megoldás, hogy a kikérdezés során a testi tünetekre helyezik a hangsúlyt, amiket a lehető legobjektívebb formában meséltet el az orvos a beteggel. 3) Arról is volt már szó, hogy egyes orvosok rögtön az első találkozáskor, mások viszont csak kb. egy hét múlva adják oda a páciensnek az alkati szerét. És arról is, hogy az alkati kezelés során nem árt egyfajta salaktalanítást is végrehajtani. Természetesen maguk az alkati szerek is alkalmasak erre, de azért a homeopátiának vannak külön erre a célra használatos szerei, melyek közül a páciens alkata szerint legmegfelelőbbet már az első találkozáskor – mintegy bevezetésként – oda lehet adni a betegnek. Mégpedig nem csak azért, hogy a kezelés rögtön elinduljon, hanem azért is, mert e szerek elősegítik a később adandó alkati szerek hatékonyságát, mintegy ráhangolják a szervezetet a másfajta, teljes szervezetét, „életerejét” befolyásoló hatásra.      A krónikus betegségek kezelésénél alkalmazott kezdő szerek – fontosságúk sorrendjében – a következők: Sulphur, Thuja, Nux-vomica, Calcium carbonicum, Calcium phosphoricum és Pulsatilla. A krónikus betegségek kezelésénél a legcélszerűbb nem csak egy szerben, hanem szerekben, szer-sorrendben gondolkodni. Egy ilyen szer-listát az orvos már a kezelés elindításakor feljegyezhet magának, amit persze a beteg reakciói alapján bármikor korrigálni tud.      Az ilyen egymást követő szereknél tudni kell, hogy a homeopatikus gyógyszerek kölcsönhatásban állnak egymással: vannak egymást kiegészítő, egymás hatását feloldó, egymással ellenséges, és egymást nagyon jó követő szerek. Ezeket a kölcsönhatásokat fontos figyelembe venni a szerfelírásnál. A szerfelírásnál fontos megállapítani, hogy a krónikus beteg betegségének melyik stádiumában van. Az emberek először csak funkcionálisan betegszenek meg, ezt követi az az állapot, amikor a betegség már egy vagy több szervet is megtámadott, végül az, amikor a betegség, úgymond, „önpusztítóvá” válik. Az elsőre példa mondjuk a szénanátha, a visszatérő hasmenés, a másodikra az asztma, az epekő, a harmadikra a rák, az agylágyulás.      Az első állapotban az alkati szer szinte minden problémát meg tud oldani, és e szernek felírásához a tünetek összessége adja a kulcsot. A második állapotban már be kell vetni a miazmatikus szerek mellett, a szerv-specifikus szereket is, a harmadikban pedig már a nozódákra is feltétlenül szükség van.      A két utóbbi esetben olyan szerekre van szükség, melyek nem csak a tüneteket képesek megszüntetni, hanem egészséges emberen olyan elváltozásokat tudnak előidézni, mint amit az adott esetben gyógyítaniuk kell. De mivel ezt az egészségeseken végzett szokásos gyógyszervizsgálattal lehetetlenség megállapítani, hiszen nem lehet addig szedetni valakivel egy gyógyszert, amíg attól nem kap rákot, vagy nem lesz veseköve, a gyógyszereknek ezt a képességét csak klinikai tapasztalatokkal lehet megállapítani, illetve, ha méregről van szó, akkor az életből ismert mérgezési tüneteiből. Burnett, Risch, Laborde álláspontja az volt, hogy minél mélyebben fekszik a betegség, annál inkább kell a kezelést rögtön az elején a nagy miazmatikus szerekkel elkezdeni. (A miazmákról lásd a honlap KRÓNIKUS BETEGSÉGEK című cikkét.) A 19. század végén élt angol Burnett és az őt követő Yves Laborde, ma élő ismert német homeopata a „komoly” eseteket, kiváltképp a daganatos megbetegedéseket, szinte mindig Thuja-val kezdik, azzal a megfontolással, hogy a rák nem más, mint a két nagy alapmiazma, azaz alapbetegség kombinációja, összefonódása.      Burnett azon a nézeten volt – szemben a többség gyakorlatával –, hogy minden esetben, tehát mind az akut, mind a krónikus, sőt a miazmatikus terheltség esetén is a megfelelő szereket váltogatni kell, mert – ahogy ő mondta – klinikai tapasztalata azt mutatta, hogy a változásra a szervezet jobban reagál. Ez egyébként, ismerve például az adagolás szabályát, ahol szintén az állandóan változó potencia hat a legjobban, nagyonis logikusnak tűnik. És egyúttal azt a téveszmét is megcáfolja, hogy egy betegségnek csakis egyetlen egy szer felel meg, holott ez nem igaz, a homeopátiában sok hasonló hatású szer van. Az alkati kezelésre rendszerint akkor szánja el magát valaki, ha valamilyen makacs tünete van. Az orvos első kérdése is az akut panaszra irányul. Ugyanakkor az alkati szer leírásában egyáltalán nem biztos, hogy az éppen legzavaróbb panasz megtalálható. Mégis, ha az alkati szert valóban helyesen választották ki és a betegség még csak funkcionális stádiumban van. akkor az alkati szer olyan panaszokat is meg tud gyógyítani, melyek a szer gyógyszervizsgálatában nem is szerepel.      Hogy egy példával világosítsam meg ezt az állítást: a változó korban levő nőknél a hőhullám akkor is eltűnik, ha a helyesen megválasztott alkati szernél ez a tünet nem is szerepel. Ez történt egy 52 éves nőnél, akinek Arsenicum album volt az alkati szere, és egy 49 évesnél, akinek Natrium muriaticum. Egyik szernél sem szerepel a hőhullám a repertóriumokban, mégis végleg elmulasztották ezt a kellemetlen panaszt, míg a hőhullám két legfontosabb szerétől, a Lachesistől és Sepiától, amit korábban nagy potenciában kaptak, a panaszok pár hét elteltével visszatértek. Természetesen az orvos munkáját nagyban megkönnyíti, ha az általa kiválasztott alkati szer éppen lefedi betege legkellemetlenebb tünetét is, de ez a szempont a szerkiválasztásnál egyáltalán nem befolyásolhatja döntően, ahogy ezt az említett két példa is bizonyította. Az alkati szert a legkülönösebb, legegyedibb tünetek alapján kell kikeresni, és ha a választás helyes volt, akkor nem csak azoknál a bajoknál fog segíteni, melyek a gyógyszerképében tünetként szerepeltek, hanem annál sokkal többen. Helytelen az is, ha olyan panaszokat, melyek krónikus eredetűek akut szerekkel próbálnak meg kezelni. Ilyenkor nem hogy meggyógyulna a beteg, de állapota könnyen kezelhetetlenné, gyógyíthatatlanná válik. Ezért károsak azok a komplex homeopatikus szerek, melyeket a médiában reklámoznak az ilyen panaszokra, például álmatlanság, idegesség, hőhullám stb. Szedésük, különösen rendszeres szedésük azt idézheti elő, hogy soha többet, semmilyen más szerrel nem lehet ténylegesen meggyógyítani ezeket a panaszokat. Ha az alkati kezelést jól végzik, azaz a megfelelő szert, szereket kapja a beteg, mindig fellép a szervezetnek valamilyenfajta tisztulása. Ezek átmeneti kellemetlenségek, például bőrkiütés, fokozott izzadás, folyás, vagy valamilyen más váladékozás. A szervezet ily módon próbál megszabadulni a káros anyagoktól, mérgektől.      Ezen kívül felléphet az úgynevezett első rosszabbodás, vagy megjelenhetnek olyan régi tünetek, melyeket egyszer már elnyomtak. Ez ezért történik, mert a szervezet visszapörgeti az eseményeket, és újra megküzd azokkal a betegségekkel, melyeket helytelenül kezeltek, rendszerint antibiotikummal vagy szteroiddal, vagy valami más módon elnyomtak. Nagyon gyakori eset, hogy visszajön egy olyan szemölcs vagy más bőrkiütés, melyet valamikor sebészi úton eltávolítottak.      Risch beszámolt egy olyan pácienséről, aki alkati szerének bevétele után minden addigi betegségét újra élte, persze sokkal rövidebb ideig és enyhébb formában, mint eredetileg. Szervezete mintegy visszapergette mindazt, amit addig átélt, mégpedig fordított sorrendben, azaz előbb jöttek az utolsó betegségek, végül pedig a gyerekkori bajok. Természetesen ez nem mindenkinél fordul elő, vagy nem olyan kifejezetten, hogy a páciens észrevegye. Mindenesetre, azt le lehet szögezni, hogy ha egy alkati szer helyesen működik, akkor a gyógyulás előtt vagy azon kívül még „valami másnak is történnie kell”. Az alkati kezelés, azaz a krónikus betegségek gyógyítása csak akkor lesz igazán eredményes, ha a beteg lemond az allopátiás kezelésről. Ha nem szed antibiotikumokat, de főleg szteroidokat, és megpróbálja minden akut panaszát – melyek az alkati kezelés alatt is felléphetnek, például fejfájás, megfázás – homeopatikus szerrel gyógyítani. Hahnemann nem véletlenül mondta, hogy csak azokat a krónikus betegeket hajlandó kezelni, akik elolvasták az Organont (fő művét), hiszen tartós sikert csak akkor lehet elérni, ha valaki meg van győződve a homeopátia elvének helyességéről, és ezért nem keveri a gyógymódokat, különösen nem az egymásnak kifejezetten ellentmondókat. Márpedig a homeopátia és a hivatalos orvoslás alapelvei szemben állnak egymással. A krónikus betegségek kezelésénél tehát nem csak az alkati szereket, a mélyreható polychresteket kell ismerni, hanem a miazmatikus szereket és a nozódákat is. És természetesen azt, hogy az egyes miazmáknak mik a jellegzetességei. De mielőtt erre a nagyon érdekes fejezetre rátérnék, röviden szólni kell a leggyakoribb alkati szerekről, azaz alkatokról, személyiségtípusokról. Tehát elsősorban a következő szerekről: Arsenicum album, Calcium carbonicum, Lachesis, Lycopodium, Natrium muriaticum, Nux vomica, Phosphor, Pulsatilla, Sepia, Silicea, Sulphur. Végezetül nagyon fontos tudni, hogy az alkati szereknél nem szabad megfeledkezni arról, hogy ahhoz, hogy valakinél segítsen egy szer, nem szükséges, hogy az illető minden arra a szerre jellemző tulajdonsággal bírjon. A szerre jellemző tulajdonságoknak nem a száma, hanem a különlegessége, a feltűnősége, a jellegzetessége a döntő a szerkiválasztásnál. Ha valakinél nem található meg egy alkati szer minden tünete, vagy még a többsége sem, az még nem zárja ki, hogy ez legyen az aktuális szere. Ehhez elegendő kevés, vagy valami kirívó, más szernél egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben megtalálható tulajdonság is. A LEGGYAKORIBB ALKATI SZEREK RÖVID BEMUTATÁSA ARSENICUM ALBUM (ARS) Kulcstünetek: Túlzott rendszeretet, nyugtalanság, szorongás, akadékoskodás, álmatlanság, félelem a betegségektől, a haláltól, a rablóktól. Kicsinyesség, birtoklási és gyüjtögetési vágy, a belső bizonytalanság miatt. Nagyon jellemzőek az égető fájdalmak, amelyek forró italtól vagy forró dolgoktól enyhülnek. Égető váladékok, az orrlyukak kivörösödése, a nátha klasszikus jelei. Asztma, melynek rohamai éjszaka erősödnek, és ami a nátha következményeként alakult ki, miután a megfázás az antibiotikumok szedése miatt a beteg mellkasára húzódott. Bár az Arsenicum album is a mélyreható polychrestek közé tartozik, akut panaszok esetén alacsony potenciában (általában C 12) is használatos. Ezen akut panaszok közé elsősorban a heveny görcsökkel, gyomorégéssel, hasmenéssel járó gyomorrontás tartozik. Ha valaki azzal rontotta el a gyomrát, hogy sokat evett, akkor a megfelelő szer a Nux vomica, de ha a gyomorrontást ételmérgezés okozta, akkor Arsenisum album a helyes gyógyszer. A gyomor-bélfertőzést rendkívüli gyengeség, félelem, ájulás, az arc sápadtsága, az igen folyékony széklet ürítése után pedig égő végbélfájdalom. Az Arsenicum album (Ars) bővebb bemutatása CALCIUM CARBONICUM (CALC) Kulcstünetek: Kövér vagy petyhüdt, világos bőrű. Fázós, hamar elfárad. Fej- és lábizzadás. Az izzadság és a széklet savanyú szagú. Sok dologtól fél. Mindent a maga tempójában és a maga módján szeret csinálni, rendszerint elég lassan és módszeresen. Ezért nem szereti, ha nógatják, sőt ilyenkor hisztizni és dühöngeni kezd. Nehezen változik, ezért makacsnak tűnik. Holott csak arról van szó, hogy mielőtt cselekszik, mindennek tudni akarja az okát és a célját. Mindezen tulajdonságai miatt későn érő típus. De mire felnő, legalább átlagos, de gyakran átlagon felüli eredményeket ér el. Modalitások Rosszabbodás: hidegtől; amikor az idő melegről hidegre vált; hideg víztől; bármilyen testi vagy szellemi megerőltetés után; éjfél után. Javulás: melegtől; száraz időben; ha székrekedése van; a fájdalmas oldalán fekve. A Calcium carbonicum a mély hatású polychrestek közé tartozik, ezért ritkán írják fel akut panaszokra, többnyire krónikus állapotok kezelésére használják. Azon kevés akut panasz közé, melyek esetén a Calcium carbonicumot többnyire C 30-as potenciában szedetik, tartozik a kiütéssel járó ételallergia, a csalánkiütés, a tejallergia okozta hasmenés, a csontritkulás, az elhízás, a vesekövesség. A Calcium carbonicum a kalcium-anyagcsere zavarai, a kalcium-hiány okozta panaszok szere. 40-50-60 év felett sok embernél, főleg nőnél jelentkezik a csontritkulás, mely ellen a hivatalos orvoslás hormonokat és kalcium-tablettákat ír fel. Vigyázat! A kalcium túlzott bevitele fokozza a csontok törékenységét, azaz az ilyen fajta orvoslás nemhogy segítene, de csak még jobban fokozza a csontok törékenységét, lebontódását. Ez egyébként más szerekre is igaz: valamely vitamin-, vagy ásványhiányt nem a bevitt anyag növelésével, hanem a normális étkezések során a szervezetbe bejutott vitaminok, ásványok jobb felszívódásával kell kezelni! Ha a szervezet sok vitamint vagy ásványt kap, akkor erre az illető anyag mértéken felüli kiválasztásával reagál! A Calcium carbonicum (Calc) bővebb bemutatása (Az első fotón az osztriga héja, amiből a Calcium carbonicum nevű homropátiás gyógyszer készül, a másodikon James Compton Burnett, a harmadikon Robert Thomas Cooper angol homeopata orvosok képei láthatóak, akik sokat tettek a homeopátia fejlődéséért, többek között eredményesen gyógyítottak rákos betegeket homeopátiával. A negyediken a Hayfield-könyvből egy Calcium carbonicum-alkatú gyerek jellegzetes képe.) Feltéve: 2011. október 26. LACHESIS (LACH) Az óriás csörgőkígyó mérgéből készített szer lényege a felfokozott idegi állapot, mely állandó levezetődést keres, ez szinte összes tünetében megmutatkozik. A Lachesis legfontosabb hatóterülete a keringési rendszer. Panaszainak többsége ezért a vérkeringéssel kapcsolatos.      Rendkívül bőbeszédű, vég nélkül árad belőle a szó; igen nehéz mellette szóhoz jutni. Mivel korlátozva érzi magát, állandóan beszélni akar. Erős, szinte kényszerítő szükségét érzi, hogy kifejezze magát. Egyik beszédtémáról a másikra ugrál. Jó előadó, de rossz társasági ember, mert nem hallgat meg másokat. A Lachesis leírásánál nagyon szépen megfigyelhető az a jelenség, hogy az ember élete során az őt ért külső hatások, szenvedések hatására olyan állapotba kerülhet, mely született alkatától idegennek tűnik.      Peter Chappell sokszor említett könyvében az alkati szerek leírását mindig a „kiváltó ok” rubrikával kezdi. A Lachesis egyik kiváltó oka a testi vagy lelki korlátozás. Ha tehát valaki élete során több ízben olyan helyzetbe kerül, melyben erősen korlátozva érzi magát – például egy boldogtalan házasságban, vagy extrémebb helyzetben: többévi börtönbüntetés miatt – akkor úgy is Lachesis-állapotba kerülhet, hogy eredetileg ez az alkat idegen volt a számára.      Sőt, mivel az emberek élete a világ egyes részein nagyjából ugyanolyan mederben folyik, azaz mindig a koruknak megfelelő nehézségeket kell a többségnek legyőznie, az is megfigyelhető, hogy sok ember élete során mindig a korának megfelelő állapotba kerül. Ezért életük különböző szakaszaiban ugyanazokra a szerekre van szükségük, mint a többségnek, bár nem specifikus alkati szerként, hanem egyfajta – az élet nehézségeit legyőzni segítő – kisegítő szerként. Kulcstünetek Fél a kígyóktól, annyira, hogy még a televízióban sem képes nézni őket. Fél a szívbetegségektől. Kedveli az alkoholt, de ahogy öregszik, egyre kevésbé bírja, vagy nagyon rosszul lesz tőle. A Lachesis csökkenti az alkohol iránti vágyat, sőt, segíthet a delírium tremens és a kábítószer-függőség megszüntetésében.      Gyakran vannak hőhullámai, különösen a változás korában, amitől nagyon szenved. Rosszabbul érzi magát reggel, illetve alvás után. Baloldali és balról jobbra terjedő panaszok. Amikor a baloldalán fekszik, rosszabbodik az állapota. A bőr bíbor és kékes elszíneződése, márványozottsága. Az arca vörös, olyan, mintha szét akarna robbanni. A Lachesis alkatúak leggyakoribb betegségei: Asztma – a beteg fullasztó érzésre ébred éjszaka, főleg elalváskor. Magas vérnyomás. Angina pectoris. Vértolulásos szívelégtelenség. Infarktus mellkasi szorító érzéssel, a bal karba sugárzó fájdalommal. Szívdobogás, ami fokozódik, amikor a páciens a bal oldalán fekszik.      Migrének – a fejfájás rosszabbodik meleg hatására és menses előtt. Menstruáció előtti tünetegyüttes.      Baloldali középfülgyulladás. Mandulagyulladás. Nyelési nehézségek. Akut reumás láz, szívbillentyű bántalmak. Gyomor- és bélpanaszok. Vesekövek. Vesegyulladás. Bal oldali petefészekciszta. Agyvérzés. Féloldali bénulás. A Lachesis (Lach) bővebb bemutatása LYCOPODIUM (LYC) A Lycopodium nevű homeopátiás szert a korpafű halványsárga spóráiból készítik, ami „bikaszarv” néven is ismert. Régen por alakban tabletták készítéséhez használták, mert közömbös hatású. A potenciálás révén azonban erős hatású homeopátiás szer lesz belőle. A Lycopodium száraz erdőkben él.      A homeopátiás szer mindig tükrözi annak a növénynek, ásványnak, állatnak a tulajdonságait, amelyből készül. Ugyanígy a Lycopodium is. Az ilyen típusú ember kedveli a hatalmat, szeret nagynak látszani és dominálni, mint a „bikaszarv”, ami a férfiúi fölény szimbóluma – akkor is, amikor a lelke melyen kicsinek és gyengének érzi magát, jóllehet ennek gyakran nincs is tudatában. Sokszor érzéketlen. A Lycopodium az egyik legmélyebben ható, legnagyobb spektrummal rendelkező homeopatikus szer. Mégis van egy központi szála, mely megvilágítja a gyógyszerképet, a Lycopodium típusú személyiséget, mely minden szinten átsüt, és ez a gyávaság: Történik ez úgy, hogy e tulajdonságának az illető nincs tudatában, sőt magát többnyire bátornak, a többiek felett állónak tartja.      Különösen az emberektől fél, ami kisebbrendűségi érzésének következménye. Másik sajátossága a stressz, mert valójában ily módon éli meg a rossz előérzet miatti szorongást és az emberektől való félelmet. A Lycopodium ember nagyon intelligens, gyakran a köz érdekében tevékenykedő ember, csaknem mindig vezető beosztásban dolgozik. Erős igénye van arra, hogy mások csodálják és elismerjék, ez önigazolást jelent számára. Kulcstünetek: A nála gyengébbeken uralkodik, az erősebbekkel szemben bátortalan.      Jobb oldali tünetek, amelyek jelzik a személyiség maszkulin aspektusának problémáit. Jobbról balra terjedő panaszok, főként akut betegségek esetén.      Felfúvódás, haspuffadás, szelek. Az első falat után vagy telinek érzi a gyomrát, vagy éppen még jobban megjön az étvágya. Kívánja az édességet. Idegesség okozta bélproblémák; ez azt jelenti, hogy a stressz székletürítési ingert vált ki. Feszültség. Stresszel összefüggő panaszok. Rossz előérzet okozta impotencia. Nagyon fél mindenfajta szenvedéstől. A Lycopodium (Lyc) bővebb bemutatása (Az első fotón az óriáskígyó, amiből a Lachesis nevű homropátiás gyógyszer készül, a másodikon a Hayfield-könyvből egy Lycopodium-alkatú gyerek jellegzetes képe látható.) Feltéve: 2011. november 6. NATRUM MURIATICUM (NAT-M) A Natrum muriaticum természete szerint felelősségteljes ember, vagy hivatásos segítő, aki mindenkit meghallgat, de ő maga keveset beszél az érzéseiről. Legjobban a zárkózottsággal jellemezhető. E tulajdonsága miatt a környezete erősnek hiszi. Nem szívesen vegyül el a társaságban.      Szociálisan érzékeny, érzelmileg rendkívül sérülékeny. A legnagyobb lelki sérülést az elutasítás, az árulás, a csalódás, főként a szerelmi csalódás jelenti számára. Szavait és tetteit gyakran a külvilággal szembeni túlérzékenysége határozza meg.      Fájdalmasan szenved az élet tragikus eseményeitó1. Nagyon önálló és független ember. Rendszerető. Nagyon konzervatív, az állandóságot szereti, gyűlöli a változásokat. A só-alkatok mindig az elkülönültség és feloldódás, vagyis a keletkezés és elmúlás, az élet és a halál nagy kérdéseivel foglalkoznak. A konyhasó-alkatú ember szikár, szívós, egyenes, állhatatos, kitartó és hűséges.      A Natrium muriaticumra az a leginkább jellemző állapot, hogy kívülről figyeli a többieket. A történéseknek nem részese, hanem csak szemlélője akar lenni. Ezért mindkét nemű Natrium muriaticumnál előfordulhat, hogy egy elérhetetlen emberbe lesz szerelmes. Az is gyakori, hogy olyan partnert választ, akivel nem él együtt. A Natrium muriaticum felnőtt rendkívül jó munkaerő; nem neki való azonban az olyan beosztás, amelyben jó kapcsolatteremtésre és tárgyalóképességre lenne szüksége. Ha túl sokat beszélt, akkor bűntudatot érez. Könnyen érzi magát bűnösnek.      A sóalkatú emberek egy része nehezen mondja el tüneteit, bánatát. De ha úgy érzi, hogy meghallgatóra, érdeklődőre talált, akkor kinyílik.      A Natrium muriaticum nagyon gyakran a saját legrosszabb ellensége. Ahogy a só konzervál, visszatart, úgy nem képes a sóalkatú ember elengedni a kellemetlen eseményeket, fájó emlékeket, gyötrő gondolatokat, évekig képes ugyanazon a kellemetlenségeken rágódni. Kulcstünetek A Natrium muriaticum fő hatóterületei az elme, a szív, a máj, a lép és a vér. Gyakoriak az emésztési zavarok, a vérszegénység. Szereti a sós ételeket és a csokoládét. Nem szereti a húst, a zsíros ételeket. Érzékeny a zajra, a fényre és a dohányfüstre. Hisztérikus. Álmatlanság régi sérelmek, kellemetlen események miatt. Lesoványodott nyak. Olyan gyermekek szere, akik későn kezdenek el beszélni. Fő panaszai a fejfájás és a migrén, valamint a szénanátha. A napon rosszabbodik az állapota, különösen a fejfájása erősödik. Magas vérnyomás. Fekélyek és bélgyulladások. Hátfájás, ami enyhül, ha a páciens kemény felületen fekszik. Gyenge vérkeringés, ezért hideg végtagok. Ödémák. Allergiák és ekcéma. Csalánkiütés. Túl száraz vagy túl zsírós bőr. Száraz nyálkahártyák. Az anyagcserék hibás kiválasztása a bőrön keresztül. Erős hajzsírosodás. A Natrium muriaticum (Nat-m) bővebb bemutatása (A képen az egyszerű konyhasó, melyből potenciálással a Natrium muriaticum homeopatikus szer készül) Feltéve: 2011. november 30. NUX VOMICA (NUX-V) A Nux vomica, melyet „menedzser-szernek” hívnak, általában a vezető állásban levő férfiak szere, de ahogy a Pulsatilla is lehet férfi-, úgy a Nux vomica is lehet női szer, mégpedig az erős karakterű nők szere. (Ami a férfiban a Nux-v, az a nőknél a Puls.)      A hánytató dióban lévő sztrichnin görcsöket okoz, és ez a görcsösség a páciens viselkedésére is igen jellemző. Intenzív megnyilvánulásai vannak, például a harag és a dühkitörések, amelyeket nem képes kordában tartani. Beállítottság, viselkedés: Általában lendületes személyiség, keményen és gyorsan dolgozik, és másoktól is hasonlóan lelkes munkát vár el. Magabiztos, igen határozott. Versengő típus, ami már gyerekkorában megmutatkozik. Tele van lelkesedéssel, de ugyanakkor nyugtalansággal is. Gyakran feszült, és túlságosan aggodalmaskodó. A legcsekélyebb dolog is felingerli, veszekedős, szőrszálhasogató és türelmetlen.      Finnyás, különösen a rendre és a pontosságra kényes. Szobájában még betegsége idején is rendnek kell lennie, és pontosan akarja tudni, hány darab homeopátiás golyócskát kell bevennie. Ellentmondást nem tűr, hibáit nem ismeri be, sosem tesz magának szemrehányást. Bosszúálló, haragtartó. Kulcstünetek: Erősen becsvágyó, a célok és a sikervágy szabályozza az életét. Ingerlékeny és türelmetlen, nem bírja elviselni a sorban állást, szidja a többi autóst. Ítélkező és igényes. Durva, veszekedős természetű. Erős a libidója. Fázós. Túl sok kávét, alkoholt, élénkítőszert fogyaszt.      Hajnali négy órakor felébred. Érzékeny a zajra, a szagokra, a fényre, az érintésre, az öltözék szorítására, különösen a dereka körül. Gyakori, de eredménytelen székletürítési inger. Rosszabbodás: túlzásba vitt evés után (különösen fűszeres vagy zsíros ételek után); gyógyszerfogyasztástól (akár élvezeti, akár terápiás célú); hosszan tartó szellemi vagy érzelmi stressz helyzettől; hideg vagy szeles időtől; elégtelen alvástól, vagy ha felébresztik álmából; zajtól; fénytől; érintéstől.      Javulás: pihenéstől; zavartalan alvástól; erős nyomástól; nyirkos időben. Akut panaszok: Ideges nyugtalanság, alvászavar, düh, fejfájás; emésztési panaszok, émelygés, gyomorégés, bélgörcs, váltakozva hasmenés vagy székrekedés, májgyulladás, idegesség okozta bélpanaszok, sérv, húgyhólyaggyulladás; láz, ismétlődő tüsszögési rohamok, meghűlés, hátfájás, lumbágó, görcsök, allergiák, asztma, csalánkiütés, fekélyek. A Nux vomica (Nux-v) bővebb bemutatása (A fotón a hánytatódió fa magva) Feltéve: 2011. december 4. PHOSPHORUS (PHOS) Csillogó szemű, nagyon barátságos természetű, de túlzottan befolyásolható. Sok barátja van, és hajlamos arra, hogy túlzásba vigye a velük való törődést. Mivel ily módon fokozatosan szétszórja az energiáit, hamar kimerül, és saját dolgait rendszerint félkész állapotban hagyja. Beállítottság, viselkedés: A tipikus Phosphorus feltűnő jelenség; gyakran vörös, ősz vagy fekete hajú. Bőre többnyire világos, fénylő. Általában sovány, vonzó, gyengéd; csillogó szemekkel, hosszú szempillákkal, méltóságteljes mozdulatokkal.      Extrovertált, nyitott ember, szereti és élvezi az életet, barátságos és figyelmes másokkal szemben, szereti, ha őt szeretik, de ő maga is ad szeretetet, bár olykor közönyössé válhat a „kimerítő együttérzés” miatt. Eleven, kreatív, művészetkedvelő, muzikális; elsőként erre a szerre gondolhatunk, ha a páciens valamilyen művész. Számos nagyon jó barátja van (legalább is ezt állítja). Ha lakóhelyet változtat, akkor hamar új barátokra tesz szert, mert adakozó és bízik az emberekben. A Phosphorus gyermek könnyen felismerhető. Sovány testalkatú, olykor nagyhasú; szeretetre méltó, de ő is ad szeretetet (a Pulsatillával ellentétben, aki csak elfogadja). Magától ad puszit, kedveli, ha megsimogatják; ez magnetikus hatással van rá. Szépen rajzol, van érzéke a zenéhez és általában a művészetekhez, kifinomult ízlésű. Eleven, fogékony és vonzó személyiség.      Kamaszkorban kétféle Phosphorus típussal találkozhatunk; az egyik tartózkodó és szégyenlős, a másik még ekkor is sugárzó és ragyogó. Ez utóbbi buzgó, lelkes, nyitott, hiszékeny, adakozó, művészi beállítottságú, aki kedves, együttérző természetének és rendkívüli művészi kifejezőerejének megfelelően művészeti iskolába akar járni, ápolónő vagy zenész szeretne lenni. Ugyanazokat az ételeket kívánja, mint korábban; mindenekelőtt a hamburgert és a csokoládét. Ebben a korban előfordulhat, hogy hamar kiég a bulizástól és az éjszakázástól.      Idősebb korban szorong az egészsége, felnőttként aggódik mások miatt. Ha idővel nem tanulja meg, hogyan kell lassan égni, akkor felnőttként egyre inkább olyan lesz, mint egy leégett gyertya. Elhamvad, fényét és színét veszti, elgyengül, tompává, sőt depresszióssá válik és elszürkül az egyénisége. A Phosphorus (Phos) bővebb bemutatása Feltéve: 2011. december 17. PULSATILLA (PULS) Mind érzelmi, mind testi tüneteik változékonyak. Az ilyen alkatúaknak változékony a kedélyük, szeszélyesek – egyik pillanatban sírnak, másikban nevetnek – változékonyak a fájdalmaik – hirtelen kezdődnek, egyik helyről a másikra vándorolnak – változnak a váladékai – hol bedugul, hol folyik az orruk, hol székrekedésük van, hol megy a hasuk –, és bár szeretik a hűs levegőt, könnyen megfáznak tőle.      A Pulsatilla-alkat hajlékony, de erős és nem törik, mert jól tud alkalmazkodni. Szelíd, engedékeny és könnyen befolyásolható, ezért nem bonyolódik veszekedésekbe, a konfliktusokat inkább kikerüli. Nem szereti az egyedüllétet, vágyik a társaságra. Elsősorban azért, mert mindig figyelemre és együttérzésre vágyik. Ha ezeket megkapja, minden panasza, fájdalma eltűnik, sőt, el is feledkezik róluk.      P. Chappell a Pulsatilla leírásában ezen alkat panaszainak kiváltó okaként az „elhagyatottság-érzést”, a „figyelemre vágyást” adja meg, vagyis problémái mind lelki, mind testi szinten akkor keletkeznek, ha úgy érzi, nem figyelnek rá, nem szeretik eléggé, elhanyagolják vagy elutasítják. Minden problémája ezek körül forog. Szereti, ha simogatják, nagyra értékeli, ha odafigyelnek rá; magába szívja a figyelmet, talán egy életen át arra vágyik, hogy odafigyeljenek rá úgy, mint gyermekként az édesanyja ölében.      Gyakran úgy érzi, nem akarták, hogy megszülessen. Az egyik valószínűsíthető kiváltó ok, hogy az újszülöttet közvetlenül a születés után elválasztották az édesanyjától, vagy korán elveszítette az egyik szülőt. Úgy érezheti, hogy nem szeretik, soha nem is szerették eléggé, akár igaz ez, akár nem. Az árulás, az ijedtség, a bánat, a rossz hírek, a megalázás és csalódás, a felfokozott izgalmi állapot felborítja egyensúlyát. Kulcstünetek Elhagyatottság-érzés. Igény a vigasztalásra és az együttérzésre. A fájdalmakat gyakran borzongás kíséri.      Akut és krónikus nátha, szénanátha. Krónikus hörghurut. Visszatérő orr- és garathurut.      Szúró fájdalommal járó visszérbántalmak, különösen a terhesség során. Begyulladt fagydaganat, idősebb embereknél előforduló vándorló ízületi gyulladás. Térdduzzanat. A végtagokon a bőr márványos rajzolatú, kékes elszíneződésű, szederjes. Végtagfájdalom, mely fokozódik, ha a végtagot lelógatja.      Mumpsz és kanyaró szövődményei, amikor e betegségek a mellkast és a heréket érintik.      Álmatlanság valamilyen állandóan visszatérő gondolat miatt. Gyakori szívfájdalom; a szorongás szívpanaszokat vált ki; általában este jelentkező teltségérzés. Sok májfolt. Rosszabbodás: melegtől; párás levegőtől; meleg szobában; áthűlést követően; reggel és este; fagylalttól; cukrászsüteményektől; nehéz ételektől; túl meleg ételtől vagy italtól. Javulás: a szabadban; könnyű mozgástól; hideg ételtől; hűvös borogatástól; a fájdalmas oldalán fekve. A Pulsatilla (Puls) bővebb bemutatása Feltéve: 2011. december 30. SEPIA (SEP) Bár a Sepia nem kizárólag női szer, de nagyon erős hatást fejt ki a női nemi szervekre, ezért az asszonyi élét minden életszakaszában – pubertástól a terhességen és anyaságon át a változó korig, sőt azon túl is – gyakran és jól alkalmazható, hol alkati szerként, hol kisegítő szerként.      A Sepia-alkatú asszonyt a végtelen házimunka és a női szereppel együtt járó kötelezettségek, gyereknevelés, háztartás, olyannyira kimeríthetik, hogy kibillen lelki egyensúlyából, és közönyössé válik, mely közömbösség még az egyébként szeretett személyek, férje, gyermekei irányában is megmutatkozik. Ilyenkor nagy nehézséget jelent számára, hogy gyengéd legyen hozzájuk. El is idegenedhet az emberektől, idegesíti a társaság, egyedüllétre vágyik, nem szereti, ha vigasztalják.      Ugyancsak Sepia-állapotot idézhet elő az elfojtott harag, a szerelmi csalódás, az ijedtség, a rossz hírek, a sértések.      A Sepia-alkat ösztönösen érzi, hogy a mozgás jót tesz neki – serkenti a keringését –, ezért rendszeresen tornázik, szereti a táncot, a kemény testmozgást. Kedveli a vihart is. Általában mindig lefoglalja magát valamivel, mindig csinál valamit, nem képes tétlenül üldögélni. Kiváltó okok: Ismétlődő kellemetlenségek, érzelmi stressz. Kimerültség. Folyadék veszteség. Szülés utáni (ürességből eredő) állapot. Klimaktérium. Lelki tünetek: Közömbösségnek, egykedvűségnek ható kimerültség. Ingerlékenység, sértődősség, elégedetlenség, depresszióra való hajlam. Életundor. Hipochondria, sírórohamok, hisztéria, düh és bosszankodás. Testi tünetek: A keringési rendszer instabilitása, vénás pangás és ennek következményei: például májpanaszok, süllyedés-érzet a zsigerekben, pirulás, egyik testrész melegsége a másik hidegségével egyidőben, fáradékonyság különösen állás alatt.      Különben sportos, mozgékony alkat. Hátfájás. Émelygés, érzékenység a szagokra, reggeli rosszullétek. (Női) nemi szervek betegségei, hüvelyszárazság, hüvelyfolyás – még kislányoknál is. Nehéz, hosszú ideig tartó menses. Számtalan menstruációs probléma. Menstruáció előtti tünetegyüttes. Az alhasban vagy medencében süllyedés érzése, rendszertelen menstruáció, vértolulások, hőhullámok, izzadékonyság (talp és tenyér, fej nem), főleg az idegességtől. Asztma, krónikus hörghurut, allergia (szénanátha). Elszíneződések, festékhiányos foltok a bőrön, ekcéma, herpeszek, berepedezések az ajkon. Visszerek. Reuma. Prosztata-megbetegedések. Rosszabbodás: Minden, ami a keringést nehezíti, tehát állás, térdelés, pihenés. Vihar előtt. Javulás: Minden, ami elősegíti a keringést, tehát kemény fizikai igénybevétel, a felső végtagok felpolcolása. Hideg víz. A Sepia (Sep) bővebb bemutatása Feltéve: 2012. január 18. SILICEA (SIL) A Silicea homeopatikus szert mind az akut, mind a krónikus betegségeknél nagyon gyakran alkalmazzák. Homeopatikus sebészkésnek is hívják, mert eltávolítja a szervezetből az idegen anyagokat, például a szilánkokat, tüskéket, sőt a ciszták tartalmát is. Elősegíti a tályogok érését, majd a genny távozása után gyorsítja a gyógyulást. De kiválóan alkalmas a már gennyel teli vagy elgennyesedőben lévő sebek gyógyítására is, mivel a szervezetet a beteg szövetek (nem csak a felszíni, de a mélyen fekvő szövetek) kilökésére, illetve lebontására és felszívódására serkenti. Akut panaszoknál gyorsan fejti ki a hatását, de krónikus betegségeknél (amikor a beteg érzelmi tünetei a mérvadóak a szerkiválasztásnál) lassú a hatása. Mivel a Silicea nélkülözhetetlen a bőr, a csontok, az inak, a szalagok, az erek, a körmök és a szemek felépítésében és megszilárdításában, nem csoda, hogy mindig, de különösen korunkban elengedhetetlen szer. Hatóterületének még a felületes átnézésekor is kiderül, hogy mennyi ma „divatos” bajnál kell(ene) használni. A növekedésben visszamaradt gyermekek, a korán „elhasználódott” felnőttek, de minden más életkorú ember egyik legfontosabb szere, mely – csakúgy, mint az eddig bővebben bemutatott szerek közül a Phosphorus és a Sepia esetében – nem csak a „született” Silicea-alkatú egyéneknél, de időnként csaknem mindenkinél alkalmazásra kerül. (Silicea a Schüßler-sók egyike.)      A Silicea serkenti az immunrendszer falósejtjeit, hogy a behatoló kórokozókat megsemmisítsék. (Ezért a gyerekkori leukémiánál és az AIDS-nél is segít) Az erek falait megőrzi elasztikusnak, véd az érelmeszesedéstől. Segít a porckorong megbetegedéseinél, a csontritkulásnál. Meggátolja a növekedéskor a csontképződés zavarait. Javítja a bőr gyógyulási folyamatait sérülések után, és az idő előtt megöregedett bőrt kisimítja. A Silicea-alkatú ember engedékeny, határozatlan, retteg a kudarctól, zárkózott, nem akar felelősséget vállalni semmiért. Ingadozó, nem szereti elkötelezni magát, konfliktuskerülő, félénk, szégyenlős és nagyon óvatos – e tulajdonságai végül gerinctelenné tehetik.      Kerül mindenfajta vitatkozást és összeütközést, mégis végtelenül makacs; nem adja fel, de a vita és a másik meggyőzése vagy engedélye helyett elmegy, és nyugodtan folytatja, amit megkezdett. Rendkívül szorgalmas, hatalmas munkabírású, de gyenge fizikuma miatt a rengeteg elvégzett munka testileg-lelkileg kifárasztja. Testi tünetek A Silicea-szervezet rosszul építi be a tápanyagokat, alultáplált, gyengék a körmei és a hajhagymái. A túl sok szellemi munka miatt kimerül és egy bizonyos pont után teljesen üressé válik.      Jellemző rá a belső hő és az energia hiánya. Ezért nagyon hajlamos a megfázásra, az állandó arcüreg-, fül- és tüdőgyulladásra. Gyermekeknél a fület érintő gyakori fertőzések. A Silicea-csecsemő nem fogadja el az anyatejet; vagy ha mégis, akkor vagy hasmenést, vagy bélgörcsöket kap tőle. Nagy a koponyája, sovány a teste (a rossz tápanyag-értékesítés miatt), nehezen ürülő, savanyú szagú széklet és verejték (főként a fejen és a nyakon), nyitott kutacsok.      Később is megmarad görhés, görbe- és soványlábú, felfúvódott, nagy hasú, szenvedő arckifejezésű gyereknek. Vékony csontozatú, testalkatú. Elég különös tünet, hogy sokszor emészthetetlen dolgokat, meszet, homokot kíván. Makacs székrekedés.      A Silicea egyik legjellegzetesebb tünete az erős izzadás. Hónaljban, a fején, a nyakán, a mellén. Lábizzadás, bűzös verejték, és a lábujjak közének gombásodása.      Makacs, elgennyedő sebek. Sipolyok, krónikus tályogok. Gyulladt, majd megkeményedett mirigyek (nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása), sebek. Korán kezdődő kopaszodás. Fehér pontok a kézkörmökön, törékeny körmök, befelé növő köröm a nagylábujjon. Berepedezett ujjbegyek. Egészségtelen kinézetű bőr, melyen minden sérülés elgennyesedik.      A koponya hátsó részétől a homlokig terjedő fejfájások. Csapott áll. Rendkívül érzékeny a holdfázis változásaira, különösen újholdkor romlik az állapota. Nagyon fázós. Fél a tűtől és az injekció miatt a fogorvostól.      Csont- és porcbetegségek, csontlágyulás, csontkinövések. Fogszuvasodás. Érfal elmeszesedése. Daganatok. Szédülés. Rosszabbodás: hidegtől; kitakarástól; huzattól, oltás után. Javulás: ha jó melegen be van bugyolálva; meleg borogatástól. A Silicea (Sil) bővebb bemutatása Feltéve: 2012. február 6. SULPHUR (SULF) Beállítottság, viselkedés: A Sulphur tele van energiával, gyerekként hiperaktív. Nagyon kíváncsi természetű. Magabiztos, talpraesett, gyakran vezetésre alkalmas egyéniség. Extrovertált, nagyszájú, hangoskodó. Ha csendesebb típus, akkor is tele van önbizalommal, esetleg kellemetlenül okoskodó. Gyorsan tanul.      A végletekig rendetlen. Énközpontú, s mindent és mindenkit a hozzá való viszonyulás alapján értékel. Emiatt érzéketlennek látszik. Erősen lefoglalja saját világa, mások igényeivel nem törődik. A praktikus Sulphur könnyen, találékonyan megold kreatív, sőt gyakorlatias feladatokat. Intelligens. Nagy csevegő. Szeret a dolgokról elvontan gondolkodni. Gyakran kérdezgeti, hogy „Miért?”. A hiperaktivitás mellett a lustaság is jellemző rá.      A Sulphur semmilyen korban nem szeret mosakodni, ezért mindig piszkosnak hat, és a testszaga is kellemetlen. Különcködő, feltűnő ruhát visel.      A Sulphur-alkatú egyén nagyon melegvérű. Éjjel kidugja a lábát a takaró alól, vagy az egész takarót lerúgja magáról. Feltűnően piros arcú, nyálkahártyái vörösek, piros az ajka, a szemhéjszéle, az orrnyílása és a füle.      A Sulphur-alkatú ember testes, erős, bírja a hideget, és általában jó egészségnek örvend. Nagy étvágyú. Nagyon szomjas, főleg a jéghideg szénsavas italokat kedveli. Sok energiája van, extrovertált és nagylelkű. Kulcstünetek Melegvérű, rosszabbodás hőtől, bármilyen meleg dologtól. Piszkosnak látszó, száraz, érdes bőr. Viszketés, ekcéma. Körömrágás. Majdnem mindig jelen vannak a viszkető bőrkiütések.      Fél a magasban. Rosszabbodás: hőtől; meleg szobában; ágymelegtől; szélsőséges hidegtől; állva; fürdéstől. Javulás: a szabadban; hűvös levegőtől; vakarástól. Főbb javallatok Allergiák, árpa, bevizelés, csalánkiütés, fejfájás, kanyaró, kelések, láz, mérgesszömörce-mérgezés, ótvar, torokgyulladás.      Alkoholizmus, borvirágos orr. Aranyeres csomók.      A Sulphur azon homeopátiás szerek egyike, amelyeket akkor alkalmaznak, ha egy akut állapot, például nátha, influenza, köhögés vagy fülfertőzés gyógyulása nagyon elhúzódik. A Sulphur (Sulf) bővebb bemutatása Ezzel a leggyakoribb, legnagyobb alkati szerek bemutatása befejeződött. A többi, fentebb említett alkati szer ismertetése külön oldalon folytatódik. Feltéve: 2012. március 7. VISSZA