Ennek az oldalnak a tartalma:
•   Hogyan jutottam el hagyományos orvosként a homeopátiához?
•   A WHO óv a gyógyíthatatlan trippertől
•   „Soha nem küldeném a lányomat HPV-oltásra”
•   Az AIDS-nél is veszélyesebb lehet a gonorrhea új változata
•   Az aneurizma és a Multiplex Sclerosis kialakulásának okai


folytatása következik

Egyre nőtt bennem a lappangó elégedetlenség azzal szemben, ami az egészségessé válás terén elérhető volt, annak ellenére, hogy minden diagnosztikai és terápiás eszköz rendelkezésemre állt. Az örök derékfájás „keresztje”, az allergiák elharapózása, a fertőzési hajlam halmozódása, bronchitis és asztmaproblémák – ezeket legtöbbször csak rövid időre sikerült enyhíteni, hamarosan újra visszaállt a régi állapot. A betegek valahogy így nyilatkoztak: „Doktor úr, ez így nem mehet tovább. Nincs még valami más, még akkor is, ha nem fizeti a betegbiztosító?” És megtapasztaltam, hogy kisbuszos utakat szerveztek, melyek során a páciensek egy olyan kollegához vitették magukat, aki alternatív módszereket alkalmazott.
     Így döntöttem 1970-ben a továbbképzés egy másik formája mellett. .. Itt jelentkezett számomra először a betegek másfajta kezelésének gondolkodási mintája.

Meg kellett tanulnom a beteg szervezet által küldött jeleket másképp értelmezni, újra „megérteni”. Ez azt jelentette, hogy egy tünet mindenekelőtt jel, és nem maga a betegség. Tehát arról volt szó, hogy alkalmas és megfelelő szerekkel és intézkedésekkel kell reagálni a jelekre, és ezzel támogatni az öngyógyulás képességét. Ezzel szemben beláthatatlan következményei vannak, ha a betegség jeleit gyógyszerekkel akarjuk megszüntetni és a lehető leggyorsabban megszabadulni tőlük.

Ez egy antibiotikum bevételének példáján vált világossá számomra. Ugyanis egyetlen penicillintablettával a billió testsejt mindegyikére, mindegyikére ötszázezer molekula penicillin jut. Egy fájdalomcsillapító tabletta esetében a kis molekulák miatt ez a szám ötmillió.
     Tehát az antibiotikumos kezelés alatt a beteg minden testsejtjének – a maga ezer csodálatos és bonyolult biokémiai reakcióját végrehajtva – a saját teljesítménye mellett járulékosan még ezzel az áradattal is meg kell birkóznia, akkor is, ha neki semmi köze a célszervhez – mondjuk a gyulladt hangszálakhoz. És mivel ez nem áll meg egy tablettánál, hogyan hatnak a szervezet ökológiai egyensúlyára az ilyenfajta megterhelések?
     És ami még súlyosabb: minden sejt életében gyakran adódik a feladat, hogy a kromoszómában egy fehérje építőelemet ki kell cserélnie. Ilyenkor az építőelem leválasztódik, és egy új helyettesíti. Ez könnyen megzavarható folyamat. Amennyiben ezzel egyidőben antibiotikumos kezelés zajlik (például éppen chloramphenicol-terhelés uralkodik a szervezetben), a normális fehérjeszerkezet helyett egy kapcsolódási hiba, egy nonszenszfehérje képződhet. Ez a hiba, ez a téves üzenet azonban minden egyes sejtosztódáskor kényszerűen továbbadódik!
     Ez sokkolt. A Contergan-katasztrófa még nem olyan régen történt, szörnyűsége még emlékezetünkben élt. (Az ötvenes évek végén Németországban egy hányinger-csillapító gyógyszer hatására több száz csecsemő született komoly fejlődési rendellenességgel, elsősorban végtaghiánnyal.)

És amikor elképzeltem, hogy egy ilyen hibás sejtelfajulás elősegítheti a rák kialakulását, vagy hogy akár egy nemi sejt megváltozhat, és az örökítőanyag károsodhat, beláthatatlan következményeknek láttam kitéve magam és pácienseimet.
     Ami a gyógyszeres kezelésben addig oly gyakran csalódást okozott számomra, talán a megközelítésmóddal függött össze. A betegség megjelenését a rendelkezésre álló hivatalos gyógyszerekkel eddig csak félretoltam, elnyomtam, de nem gyógyítottam meg. Mindenesetre a jövőben a veszélyeket és mellékhatásokat el akartam kerülni. Így vezetett utam a homeopátiához.

Feltéve: 2011. július 30.

Érdekességképpen leközlöm a WHO egyik nemrég készült jelentéséről szóló beszámolót a www.welt.de honlapról. Ha nem lenne annyira szomorú, komikusnak lehetne nevezni, hogy olyan igazságokra, melyeket a homeopátia kétszáz éve harsog, az akadémiai orvoslás végül maga is rájön, a kérdés csak az, hogy időben vagy sem. E cikk a krónikus betegségekről és a miazmák, nozódákról szóló írásokhoz kapcsolódnak.

Ugyanez a honlap arról is tudósított, hogy Németországban egyre több friss vérbajos eset fordul elő, azok után, hogy már azt hitték, gyakorlatilag kihalt ez a nemi betegség. Megint másik cikk pedig arról tudósít, hogy ugrásszerűen megnőtt az idős emberek között a nemi betegek száma – különösen Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában. Azt is kimutatták, hogy azok a férfiak, akik potencia-növelő szert szednek, gyakrabban kapnak nemi betegséget.

A WHO (a világ-egészségügyi-szervezet) szerint a gonorrea (kankó vagy tripper) az egészségügy számára hamarosan kihívássá válik. Számos országban sokasodnak a rezisztenciáról szóló jelentések – ami azt jelenti, hogy a jövőben a kankóban megbetegedett emberek millióit nem lesznek képesek többé meggyógyítani.

A kankó kórokozói egyre nagyobb mértékben válnak rezisztenssé az antibiotikumokkal szemben. A betegek szinte kizárólag nemi aktus közben fertőződnek. Azon antibiotikum fajtával szemben, melyet mostanáig a tripper kezelésénél, különösen ennek legkomolyabb eseteinél, alkalmaztak, egyre több rezisztenciát állapítanak meg. Ezzel megnőtt annak a veszélye, hogy egy „ártalmatlannak” vélt tripper súlyos és végül halálos betegséggé válik.

Manjula Lusti-Narasimban, a WHO illetékes szakértőnője azt nyilatkozta, hogy „a gonorrea a fertőzések magas száma és a kezelési lehetőségek csökkenése miatt az egészségügy számára jelentős kihívást fog jelenteni”. A WHO arról tájékoztatott, hogy különösen Ausztráliában, Franciaországban, Japánban, Norvégiában és Svédországban nőtt meg a rezisztens esetek száma. De mivel már nem létezik jelentési kötelezettség, a tripperes megbetegedések számáról nincsenek megbízható adatok.
     Lusti-Narasimban azt követelte, hogy az orvosok legyenek óvatosabbak az antibiotikumok felírásánál, valamint azt, hogy induljanak meg a kutatások az alternatív kezelési lehetőségekről. „Ha a tripper kórokozói gyógyíthatatlanná válnak, akkor ennek az egészségügy számára súlyos következményei lesznek”, jelentette ki a szakértőnő.

A tripper szinte kizárólag nemi aktus révén terjed. A kórokozók megtapadnak a nemi szervek nyálkahártyáin, és onnan könnyen átterjedhetnek a belső szervekre. Ezen kívül az általuk okozott kicsiny nyálkahártya-sérüléseken keresztül jelentősen megnövekszik a lehetőség az AIDS-kórokozójának az átvitelére.

Az antibiotikum-rezisztens kórokozók ölni képesek, de legalábbis nagyon megnehezítik a kezelést, és fokozzák a betegek és családtagjainak a szenvedését, valamint jelentősen növelik a kezelés költségeit.

Az elkerülhető okok közé tartozik [a szabados szexuális élet mellett] az antibiotikumok könnyelmű és nem célirányos alkalmazása – áll a WHO jelentésében.

Feltéve: 2012. július 6.

Egy német újság, mely rendszeresen közöl ismeretterjesztő írásokat, nemrégen olyan összeállítást tett közzé, melyben praktizáló – nem-homeopata – orvosok mondták el véleményüket az egészségünket érintő kérdésekben. A cikk két részből áll, az első rész mottója: „Orvos vagyok – Mi az, amit soha nem tennék…”, a másodiké: „Orvos vagyok – Mi az, amit mindig megtennék…”
     Az itt közölt interjúkból következik most néhány részlet, miközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy az idézett orvosok nem homeopaták, nem is ismerik (vagy elvetik) a homeopátiát, és mégis felhívják a figyelmet a hivatalos orvoslás sok veszélyére.

Sőt, a pácienseimet is lebeszélem erről. Ez az oltás állítólag véd a méhnyakrák ellen. Hogy erre valóban képes-e, az máig nincs bebizonyítva. Ezzel szemben az biztos, hogy ez az oltás veszélyes. Több haláleset is történt ezen oltás után, melyek oka a mai napig nincs tisztázva. Egyáltalán nem lehet kizárni az összefüggést az oltás és a halálesetek között.

A bárányhimlő elleni oltást is fölöslegesnek tartom. Mielőtt ezt pár évvel ezelőtt bevezették, a bárányhimlő ártatlan gyermekbetegségnek számított, a mai felnőttek közül csaknem mindenki probléma nélkül átesett rajta gyerekkorában.
     Az oltás következtében ma már egyre kevesebb ember kerül kapcsolatba a bárányhimlő-vírussal. Ezáltal rohamosan csökken az emberek ellenálló képessége e vírussal szemben, ami viszont növeli annak rizikóját, hogy a vírussal való későbbi kontaktusnál övsömörben betegedjen meg valaki, ami sokkal kellemetlenebb, mint a bárányhimlő, és nagyon fájdalmas bőrbetegség. A bárányhimlő-oltások számának növekedésével tehát meg fog nőni a felnőttkori övsömörben szenvedők száma is.

[Végre egy okos figyelmeztetés egy akadémiai orvos szájából, aki azt mondja, amit a homeopátia kétszáz éve ordít: a gyerekbetegségek szükségesek a szervezet ellenálló képességének a kialakulásához. A sok oltás a szervezetnek ezt a természetes védekező rendszerét nem engedi kifejlődni, illetve még rombolja is!

Ami pedig a cikk első felét illeti: A méhnyakráknak diagnosztizált betegség – a condylomata acuminatum – nem más, mint a szikózis, vagyis az idült gonorrhea, németül: Feigwarzenkrankheit, magyar fordításban a furcsa nevű: „cimbalomszeg”, vagy hivatalosabb orvosi kifejezéssel: „hegyes függöly” (= börgöbcse), melyet az orvosi lexikon így definiál: „vírusfertőzés okozta papilloma a nemi szervek vagy a végbél környékén”. A hivatalos orvoslás már Hahnemann korában a szemölcs operatív eltávolításában látta e betegség egyetlen gyógyítását, ami már akkor sem vezetett eredményre, sőt, csak súlyosabbá tette a beteg állapotát, amennyiben a betegséget, a szikózist a szervezet belsejébe terelte. Ráadásul a „cimbalomszeg” is rendszerint újra megjelent.
     Hahnemann óta annyi változott e kérdésben, hogy a hivatalos orvoslás már nem csak azokat nyomorítja tovább szikózissal, akik már fertőzöttek tripperrel, hanem még a fiatal lányokat is, akik még nem is élnek szexuális életet. Ahogy az interneten olvasható, ezt az oltást már a 9-15 év közötti kislányoknak is ajánlják, amivel gyakorlatilag megfertőzik őket a kankó kórokozójával, illetve egy olyan vírussal, mely a kankó talaján fejti ki leginkább hatását. Így aztán, ha ezek a kislányok később tényleg megkapják a trippert, ami nagyon-nagyon valószínű a mai világban, bennük a „cimbalomszeg” betegség, majd ennek következtében a rosszindulatú rák is sokkal könnyebben és gyorsabban alakulhat ki.
     A szikózisról és a krónikus betegségekről szóló cikkeimben írtam, hogy ma a nők legnagyobb része, ha nem az egésze fertőzött a tripperrel. Nos, hogy ez nem volt túlzás, azt bizonyítja a HPV-vel kapcsolatban folyó hivatalos vizsgálatok, melyek a következő eredményre jutottak:
     „A vizsgált nők többsége fertőzött a méhnyakrákra hajlamosító HPV vírussal – ezt tapasztalta első éves működése alatt a HPV-centrum. Csaknem 600 nőnél végezték el a tesztet és az esetek több mint felében, a 16 és 25 év közöttieknél pedig 70 százalékban találták meg a fertőzést.”]

Ugyanis öt nőből négynek semmilyen haszna nem származik ebből. Helyette mindannyian szenvednek a kezelés súlyos mellékhatásaitól. A mellrák gyógyítására bőven elegendő az operáció-sugárzás kombináció.

És soha, még egy mellrákoperáció után sem hagynám, hogy szilikon-implantátumot ültessenek mellembe. Ezek az implantátumok soha nem szigeteltek tökéletesen. Ezért a szilikon bekerülhet a szervezetbe, ahol reumához hasonló megbetegedést okozhat.
     Orvosként azt tapasztaltam, hogy pácienseim ilyen implantátum nélkül ugyanannyira elégedettek voltak, mint az ezek nélküliek. És a partnerüknek sem okozott gondot ez a helyzet. Egyetlen férfi sem hagyja el a párját egy operációs heg miatt.

Ez a teszt azt mutatja meg, hogy van-e egy férfinak prosztatarákja. Valójában ez a teszt nagyon pontatlan: Azon férfiak kétharmadának, akiknek vére megnövekedett PSA-értéket mutat, nincs is prosztatarákja. És a tanulmányok azt is kimutatták, hogy a prosztatarákban szenvedő páciensek átlagos élettartamát ez a teszt nem javítja.
     Ezzel szemben a tévesen rákosként diagnosztizált férfiakat fölöslegesen operálják meg. A megoperáltaknak mindössze 10 százalékánál jelent ez előnyt. Viszont a megoperáltak 30 százaléka az ilyen operáció után vizelettartási problémákkal küszködik. Sőt, a tanulmányok szerint a megoperált férfiaknak legkevesebb 20, de akár 80 százaléka is impotenssé válik az operáció után.

A kis- és a középerősségű panaszok többnyire teljesen maguktól elmúlnak. Én rábízom magam a szervezet öngyógyító-képességére, és gyógyszereket is csak nagyon ritkán szedek, holott már 76 éves vagyok. Ha mégis orvoshoz megyek, akkor leginkább az akadémiai korifeusokkal szemben vagyok nagyon óvatos. Ők ugyanis gyakran hajlamosak arra, hogy drága terápiákat és diagnosztizáló módszereket próbáljanak ki rajtam – anélkül, hogy ezek ténylegesen segítenének rajtam. Az új terápia-módszereknél és gyógyszereknél először mindig utánakérdezek. Ha az orvosnak még nincs elég tapasztalata velük, akkor óvatos leszek. Én nagyon szerencsés vagyok, mert nagyon régen ismerek egy idős belgyógyászt, akiben abszolút megbízom.

Lehet, hogy fiatal korban a sovány alkat egészségesebb. Idősebb korban a nagy tápértékű étkezés és a csekély túlsúly megnöveli sok betegség esetében a szervezet ellenálló-képességét. 80 körül már senkinek nem kell a koleszterinértéke miatt aggódnia. És ameddig csak lehet, kerülném a sok fekvést és alvást, mert ezek alatt túl sok izom bontódik le. Az idős kor legtöbb panaszánál a sok mozgás segít a legtöbbet.

Feltéve: 2013. április 16.

Egy évvel ezelőtt – 2012. július 6-án – tettem fel a honlapra egy cikket (A WHO szakértői óvnak a gyógyíthatatlan trippertől), mely a www.welt.de honlapon 2012. június 6-án jelent meg.
     Tegnap egy kedves olvasó felhívta a figyelmemet a www.natursziget.com honlap egyik írására (Az AIDS-nél is veszélyesebb lehet a gonorrhea új változata), mely 2013. június 5-én került fel a honlapjukra. Nem tudni, hogy a WHO tavalyi jelentése jutott el ilyen lassan Magyarországra, vagy tavaly óta még romlott a gonorrhea-helyzet, és ezért most újra felkapták a témát. Mindenesetre hasznos, ha nem csak erről a honlapról, hanem a hivatalos hírekből is értesülni lehet a nemi betegségek romboló hatásáról és beláthatatlan következményeiről.

A lényeget tekintve mellékes, hogy a tripper és szövődményeinek rohamos terjedése esetében valóban a gonorrhea „rezisztens változatáról” van-e szó, vagy egyszerűen csak kezd a hivatalos orvoslás visszatérni korábbi álláspontjához, vagy újfent felfedezni azt, hogy tudniillik a gonokokkuszok rendszerint góc formájában eltokozódva bújnak meg valahol, és hozzáférhetetlenek a penicillin számára. (Ez a megállapítás még abban a tankönyvben is szerepelt, melyből én 1983-ban államvizsgáztam.)

A naturszigeten megjelent cikket teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlöm (annak ellenére, hogy nem mindenben értek vele egyet).

Egészségügyi szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy Hawaiin már két esetben is regisztrálták egy szexuális úton terjedő, úgynevezett szuperbaktérium támadását, mely minden bizonnyal a gonorrhea antibiotikumokra rezisztens változata. A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) már egy nagyobb összeget kért a Kongresszustól, hogy megtalálhassák a baktérium ellenanyagát, melynek első felbukkanását 2011 májusában jelentették Hawaiin, azóta viszont már Kaliforniában és Norvégiában is előfordult.

Az AIDS-nél is veszélyesebb lehet a gonorrhea új változata

A gonorrhea a második leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés Észak-Amerikában, és rezisztens változata még az AIDS-nél is rosszabb, mivel sokkal gyorsabban és agresszívabban képes terjedni. Aki ezt a fertőzést elkapja, akár néhány nap alatt bele is halhat.

Noha a HO41 néven is nyilván tartott baktériumnak egyelőre még egyetlen halálos áldozata sincs, a szakemberek szerint az a legbiztosabb, ha mindenki igyekszik elkerülni a támadást, amire a legjobb módszer a biztonságos szex. [!]

A gonorrhea a középkor óta ismert fertőzés, mely, ha kezeletlenül marad, akár meddőséget is okozhat, ráadásul a HIV fertőzés kockázatát is növeli. Leggyakrabban a 15 és 24 év közöttiek körében jelentkezik a betegség, amely az 1940-es években, a penicillin és egyéb antibiotikumok bevezetésével vált gyógyíthatóvá.

2012-ben az Egyesült Államokban 74 százalékos növekedést mutatott a gonorrhea előfordulása, és az arány az idei év elején csak tovább emelkedett. Az úgynevezett cefalosporinok – vagyis azok a széles spektrumú, baktériumölő hatású antibiotikumok, melyeket a fertőzés kezelésére eddig használtak – világszerte egyre hatástalanabbnak bizonyulnak, így nagy a veszélye annak, hogy hamarosan valamennyi gonorrheatípus kezelhetetlenné válik.

Feltéve: 2013. július 8.

A „SOHA NEM KÜLDENÉM A LÁNYOMAT HPV-OLTÁSRA” című cikkben már hivatkoztam olyan hírekre, melyeket egy német újságban találtam. Most megint egy ilyen „normál” újságban bukkantam a következő „tippekre”, amiket azért tartok érdekesnek közölni, mert kiderül belőlük (ilyesmi egyre gyakrabban fordul elő), hogy a hivatalos orvoslás olyasmikre döbben rá, amiket a homeopaták már lassan két évszázada harsognak. Persze a hivatalos egészségügy mostani felfedezői ezt vagy nem tudják, vagy tudják, csak nem vallják be.

Íme a két cikk, illetve ezeknek a homeopátia szempontjából érdekes részei:

Érelmeszesedés, magas vérnyomás, túlsúly, dohányzás és szifiliszes megbetegedés növelik a rizikót.

Mivel aránytalanul több embernek van aneurizmája (amibe sokan bele is halnak), mint új szifiliszes megbetegedése, ezzel valójában csak azt vallják be, hogy a szifilisz öröklődik, és akinek ilyen terheltsége van, annál az aneurizma gyakrabban fordul elő, mint másoknál. Lásd a honlapnak a szifilisz miazmáról szóló írását. - Most jöjjön a másik hír:

Ahogy egy aktuális, Giovanni Ristori olasz kutató csoportja által készített tanulmányból kiderül, a Multiplex Sclerosis aktivitását csökkenteni lehet, ha a páciensnek a betegség korai stádiumában, tehát közvetlenül az első roham után, legyengített BCG (tuberkulózis védőoltás) oltást adnak.

Ezt a hírt homeopátiára lefordítva: 1) a kétszeresen gyengített kórokozóból készített oltóanyag már csaknem homeopátiás szernek tekinthető; 2) ezzel valójában beismerik, hogy a Multiplex Sclerosis a tüdőbaj következménye, de legalábbis azt, hogy az ebben a betegségben szenvedők magukban hordják a tüdőbajra való hajlamot (amit a homeopátiás miazma-tan már régóta tanít).

Vagyis a két közlemény nem más, mint annak felismerése, beismerése, hogy a szifilisz és a tüdőbaj öröklődik, amit a hivatalos orvoslás korábban ugyan tudott, de az utóbbi évtizedekben már tagadott.

Feltéve: 2014. február 1.