avagy Miért rossz és eredménytelen sok homeopátiás felírás? Pár napja egy levélíró a következő kérdést intézte hozzám: „Böngésztem az oldalát, és szeretnék Öntől valamit megkérdezni. Generalizált szorongásra és közepes depresszióra alkati kezelést kapok. Alkati szerem a Sulphur, melyből CH 15 hígításban heti 10 golyót kell bevenni. Gondolja, hogy ez megfelelő potencia?” Gyors válasz: Természetesen nem. A homeopátia egyik alapszabálya, hogy a potencia nagyságát a panasz milyensége határozza meg: A fizikai tünetekre alacsony, a lelki, szellemi tünetekre magas potenciában kell adagolni a szereket. A C 15 alacsony potenciának számít, ezekkel csak a (akut) fizikai panaszokat lehet eredményesen kezelni. Alkati kezelésre, különösen, ha a páciens fő panasza idegi eredetű, a C 15 nem alkalmas. Válaszom vétele után a levélíró második levele még jobban megdöbbentett: „A CH 15-öt abbahagyom. Volt tőle némi javulás (ha attól volt egyáltalán, mert szedtem Coffea crudat és Lachesis mutust napi 1x5 ugyancsak CH 15-ben) és heti egyszer Phoshporicum acidum-ot (15 CH). Panaszaim viszont megint visszatértek.” A levélíróval közöltem, hogy az általa felvetett problémára a honlapon adok választ, annál is inkább, mert naponta kapok az övééhez hasonló leírást. Számtalan levélíró számol be hasonló „homeopátiás kezelésről”. Szerek tömegét kapják viszonylag alacsony potenciában – általában C 15-ben – heteken, sőt hónapokon (találkoztam már éveken) keresztül, ráadásul egyszerre többet. Ez az adagolási szisztéma – melyet nem értek, hogy honnan és miért terjedt el Magyarországon –, egyúttal egy másik kérdést is érint, nevezetesen azt, amit több cikkemben úgy írtam le, hogy a „nagy” szereknek alacsony potenciában való elpocsékolása megakadályozza, hogy e szerek később, amikor szükség lenne rájuk, magas potenciában hatni tudjanak. Többen kérték, hogy adjam meg ennek okát, de „tudományosan” nemigen tudtam ezt szabatosan megtenni, inkább a józan paraszti észre és a tapasztalatra hivatkoztam. Nos, most azt hiszem, egy újabb bizonyítékát találtam meg e kijelentésemnek. A két felvetés tehát a következő: Miért nem helyes, sőt kifejezetten káros krónikus panasz esetén egyszerre több szer – és a komplex szerek – alacsony potenciában való rendszeres szedése, és miért káros a „nagy” szerek alacsony potenciában való szedése?
De mielőtt megadom rájuk választ, érdekességképpen két másik levélíró „listáját” is megadom.
A másik egy 50 év körüli nő, ő ezeket kapta: Első felírásban ezek a szerek szerepeltek mind egyszerre: Kali-c CH 15 hetente háromszor, Arg-n CH 15 minden reggel, Ign CH 15 minden este, Thuj CH 15 hetente kétszer. Hahnemann híres volt vérmes természetéről, és ha ő olvasott vagy olvasott volna ilyen leírásokat, minden bizonnyal borzalmas kirohanást rendezett volna a felíró orvosokkal szemben. Bevallom, hogy egyre inkább megértem őt és eljárását. A homeopátiának, ennek a csodálatos és hasznos (mondhatnám egyedül helyes) gyógymódnak ilyen fokú eltorzítása, rossz hírbe hozása, alapszabályainak gondatlan és önkényes semmibevétele stb. egyszerűen elképesztő és rendkívül sajnálatos!
A homeopátia alapszabályai az adagolás kérdésében, melyek az alapelvekből erednek, a következők: Végül, és ez a legrosszabb az egész történetben: akiket a fentebb vázolt módon, tehát az alapszabályok súlyos megszegésével kezeltek, azoknál a homeopátia később sem, vagy alig fog működni! Hogy meddig nem működik, és hogy rendbe lehet-e egyáltalán hozni az így okozott károkat, nos, ez valószínűleg egyénileg változik. De meggyőződésem, és Risch professzor tapasztalata is az, hogy vannak olyan esetek, melyeket végleg elront az ilyen fokú visszaélés!
Amikor én elkezdtem a homeopátiával foglalkozni, egyszerre tíz ismerősömet vittem el ugyanahhoz a homeopatához. A tízből kilencnél nem találta meg a helyes alkati szert. És mégis, mivel mind a tízen ekkor kaptunk életünkben először homeopátiás szert, valamilyen mértékben mindannyian reagáltunk a kapott magas potenciájú szerre (mindannyian C 10 M-t kaptunk, mégpedig egyetlen bogyót), általában úgy, hogy a következő, már helyes alkati szer azonnal hatott. Akkor is, és azóta is, az a tapasztalatom, hogy a homeopátiás szerek annyira másképp, és annyira kedvező módon avatkoznak be az ember életébe, hogy a szervezet „felujjong” tőle, még az esetleg helytelen választású szertől is! Könyvemben is beszámoltam erről, úgy fogalmaztam, hogy még a helytelen homeopátiás szer is használ valamit. Ha viszont, a szervezetet folyamatosan „bombázzák” alacsony potenciájú homeopátiás szerekkel, az immúnissá válik az információ-bevitel e formájára. Ez a legsúlyosabb kár, ami a fentebb lírt és más helytelen adagolásoknál történik! Ez magyarázza azt, hogy azokat, akik még soha nem szedtek homeopátiás szert, sokkal könnyebb gyógyítani, mint azokat, akik már többször részesültek helytelen adagolású kezelésben.
A kérdés ezek után az, hogy mit csináljon az a beteg, akit ezen a helytelen és ma nagyon elterjedt módon kezelnek (valószínűleg a francia gyógyszergyártó nyomására, kurzusai és ajánlásai alapján):
[Egy olvasó felhívta a figyelmemet, hogy a kávé, mentol, kámfor antidotáló hatásáról írt ezen megjegyzésem: „Ehelyett igyon illatos teákat, szopogasson mentolos cukorkát, fogyasszon annyi kávét, amennyi nem árt meg.” összevetve egy másik oldalon leírtakkal: könnyen félreérthető. Nevezetesen az adagolási szabályoknál leírtakkal: Az antidotálást „feketekávéval, mentollal, kámforral végzik, vagyis azokkal az anyagokkal, melyektől a homeopátiás szereket távol kell tartani, és amelyeket minden homeopátiás könyv felsorol. Ezek azonban csak a beszedést követő fél órában fejtik ki semlegesítő hatásukat.” A fenti orvosi felírásokban még az is elképesztő, hogy Coffeát is adtak a többi szer mellé. A Coffea tíz szerből kilencnek az antidotja. Vagyis, eleve megszünteti a vele együtt, vagy előtte, vagy utána beszedett homeopátiás szerek hatását! És az is, hogy azt mondják a betegnek, a kapott szerek közül az egyik az „alkati” szere. Egy alkati szerrel egyidőben, melynek egyedüli feladata a szervezet egészére hatni, annak működését befolyásolni, „átprogramozni”, képtelenség más „egyszerű” szereket adni! Legfeljebb a nozódák, az anti-miazmatikus szerek vagy az organotrop szerek (vagy egy fájdalmas külső hatásra – nem első rosszabbodásként vagy tisztulás miatt – keletkezett akut panasz kezelése) jöhetnek szóba, azonban az utóbbiak kivételével, ezek sem egyszerre, hanem csak közben, vagy után, és nem azonos potenciában!
Folytatás Ezt az oldalt olyan levelek idézésével kezdtem, melyben helytelen adagolású kezelésekről számoltak be a honlap olvasói. A napokban olyan levelet kaptam, melyben – számomra – egy ezidáig még ismeretlen és az összes eddiginél elképesztőbb és hibásabb módszert írt le a levélíró. Íme a levél (kozmetikázás nélkül):
»Az egészségügyi problémáim a követezők:
Az összes eddig hallott „helytelen módszer” közül, azt hiszem, ez a mostani viszi el a pálmát: hiszen szinte egyetlen homeopátiás törvényszerűség, elv sincs, melyet ne sértene meg! A homeopátia lényege, hogy nem tüneteket kezel, hanem a beteget! Testi, lelki bajaival együtt, nem ízekre szedve, mint a hivatalos orvoslás! Csak azt tudom ajánlani, hogy akit ilyen módon kezel egy homeopata, az azonnal hagyja ott, és keressen más orvost.
Ez a honlap tartja magát ahhoz az erkölcsi követelményhez, hogy elsősorban nem valami ellen, hanem valamiért száll síkra, de vannak pillanatok, amikor kénytelen lazítani ezen elven. Nevezetesen akkor, amikor az olvasói levelek olyan jelenségekről számolnak be, melyek egyértelműen negatív hatásúak, sőt károsak és sok embert érintenek.
„Pénteken voltam a továbbképzésen. A Schüssler sókról beszéltek az első részben, az érdekes volt, mert nem foglalkoztam eddig ezekkel a sókkal. A második részben az előadó a DHU termékeket »reklámozta«. Sajnos főleg a komplex készítményekről beszélt. Van olyan orrspray, amiben a több összetevő között még nozódák is vannak. Egy ilyen komplex készítményről mindent összetevőt feljegyeztem. [Itt jön a készítmény neve, melyet a cikkben elhagyok] x. y. csepp: emésztési zavarokra, gyomor-bél rendszer működési zavaraira, túlterheltség, másnaposság és reflux esetén használatos. Az összetevői:
Mindenki ismeri a gyógyszer-reklámok szövegét, melyek – mivel a törvény előírja – mindegyike így fejeződik be: „… kérdezze meg kezelő orvosát vagy gyógyszerészét”. A homeopátiás gyógyszereknél – mivel vény nélkül kaphatók – az átlagosnál gyakrabban tudakozódnak a vásárlók a gyógyszertárban, nagyon sokan a gyógyszerészektől kérdezik meg, hogy egy-egy panaszra mit vegyenek be. A honlapon már többször írtam, hogy a homeopátiás kurzusok túlnyomó többségét a gyógyszergyártó cégek szervezik. Ezért nem csoda, hogy saját készítményeiket, saját elveiket (jobban mondva elvtelenségüket), saját elképzeléseiket terjesztik, reklámozzák. Ez ellen nem lehet tenni, de tudni kell, hogy ez így működik. Ahogy azt is tudni kell, amiről az első levél szerzője beszámolt, hogy az egészségügyben dolgozóknak kötelező „fejlődni”, azaz továbbképző kurzusokon részt venni, és ezért pont az a réteg, melynek képviselőivel a homeopátia iránt érdeklődők a gyógyszertárakban és rendelőkben találkoznak, tudását nagy részben ezekről a kurzusokról, és a gyógyszergyártó cégek képviselőitől szerzik. Ezért ezt figyelembe kell venniük, ha tanácsot kérnek! A másik jelenség, melyről több olvasó beszámolt, az új módszerek terjedése, sőt térhódítása a homeopátiában a klasszikus homeopátia rovására.
A homeopátia nem csupán gyakorlati módszer, hanem elméleti tudomány, és mint ilyen elválaszthatatlan egy bizonyos világképtől. Aki nem mechanikusan szedi a bogyókat, hanem ismeri a homeopátia elvét, az egyfajta gondolkodásmódot, értékrendet is szerez a homeopátia alkalmazásával, vagy éppen azért fordul a homeopátia felé, mert már megvan neki ez a maitól teljesen eltérő értékrend és gondolkodásmód.
A mai világban a nap minden percében valami fantasztikus új módszerrel, új technikai csodával, új találmánnyal kápráztatják el a vásárlókat. Sajnos, ez az újítási mánia a homeopátiát is utolérte, sőt, mára szinte elönteni látszik.
Mindezen olvasói levelek után megismétlem néhány tanácsomat: Semmilyen módon nem elfogadható, hogy a kezelő a betegnek ne mondja meg a kapott szer nevét. Az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy alkati szerként komplex szereket adjanak! És az olvasónak abban is igaza van, hogy az ilyen mérések egy pillanatnyi és felületes állapotot képesek (ha egyáltalán ezt is képesek) csak rögzíteni. Ha valami, hát ez aztán végképp ellene mond a homeopátia alapeszméjének, éppen annak, ami miatt a legtöbb ember a homeopátia felé fordul segítségért. Amiről az első levél írója beszámolt, mármint annak a bizonyos cseppnek az összetételéről, nos, az már végképp minden elképzelést felülmúl: Nem elég, hogy egyszerre adnak súlyos nagy polychresteket, de még ráadásul mindegyiket különböző potenciában is! Aki egy kicsit is foglalkozott már a homeopátia szabályaival, elveivel, az fel sem tudja fogni, hogyan lehetséges ez. Mindezek ismeretében csak ismételni tudom magamat: ez a honlap a homeopátia klasszikus, mondhatnám eredeti, tiszta tanát; Hahnemann és legjobb követőinek módszerét ismerteti, azok alapján ad tanácsot, az ő eredményeiket, tapasztalataikat igyekszik tovább adni. Feltéve: 2014. április 4.
|
GYAKORLATI HOMEOPÁTIA ALKATI KEZELÉS GALÉRIA GYAKORI KÉRDÉSEK LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK KERESÉS A HONLAPON KAPCSOLAT HASZNOS LINKEK
|