A SZÉNANÁTHA GYÓGYÍTÁSA című könyvben bemutatott kezeléshez szükséges csepegtetős kupakkal ellátott üvegeket, alkoholt, tűt, szemcseppentőt bár elvileg minden patikában kapni lehet, előfordul, hogy egyes helyeken nem lehet beszerezni. Budapesten két olyan gyógyszertár van, ahol egészen biztosan kapható minden, amire szükség van. Ugyanebben a két gyógyszertárban a francia Boiron készítményeken kívül – melyeket már csaknem minden patikában árusítanak – az osztrák Remedia gyógyszerei is kaphatóak, illetve egyes ritkán használt szerek meg is rendelhetőek.

E két gyógyszertár, a III. kerületi Lajos utca 35. szám alatti, Aranysárkány és a XI. kerületi Gazdagréti tér 6. szám alatti Gazdagréti patika.

A homeopatikus sajátvér terápia nem azonos az élsportolók sajátvér kezeléséhez. Mint közismert, a sportolók teljesítményük fokozására korábban levett vérüket juttatják vissza a szervezetükbe az érrendszerükön keresztül.
        Fontos rögtön az elején megjegyezni, hogy az interneten a „homeopatikus sajátvér terápia” (németül: potenzierte Eigenblutbehandlung) címszó alatt található bejegyzések túlnyomó többsége – mind a magyar, mind a német nyelvűek – nem az itt bemutatandó eljárással kapcsolatosak. Azok vagy a sportolóknál használatos sajátvér terápiáról szólnak (vénából vett és később az izomba beadott – kezeletlen vagy valamivel kezelt – sajátvér terápiáról), vagy egy kevert módszerről, melyben a vénából vett saját vérbe homeopátiás gyógyszereket kevernek, és úgy adják vissza – többnyire injekcióban, infúzióban, néha szájon át – a betegbe. A számtalan bejegyzés közül alig található olyan, és azokban is csak egy-egy mondat erejéig, melyek a klasszikus, a tiszta homeopátia törvényei alapján előállított és itt bemutatandó sajátvér-terápiáról szólnak.

A potenciált sajátvér terápia a klasszikus homeopátia elvét követi, abszolút rizikómentes, minden mellékhatás és káros következmény nélküli gyógymód, és különösen allergiás panaszok gyógyítására alkalmas. A homeopátiás „sajátvér” gyógyszert a szájon át adagolják, ára alacsony – pláne a többi szokásos gyógymódhoz képest –, elkészítése könnyű, de teljesen individuális, vagyis nem készen kapható, hanem egyénre szabott.

A homeopatikus sajátvér kezelési módszer újkori feltalálója, egy németországi gyermekorvosnő, Dr. Hedwig Imhäuser legalább másfélezer olyan esetet dolgozott fel, melyben potenciált sajátvér kezelést alkalmazott, és ezen esetek kiértékelésekor megállapította, hogy különösen a visszatérő fertőzéses és allergiás megbetegedések azok – mint például a szénanátha vagy csalánkiütés –, melyek ezzel a módszerrel a leghatásosabban gyógyíthatók.
        Imhäuser doktornő „Homöopathie in der Kinderheilkunde” – Homeopátia a gyermekgyógyászatban című könyvében nagyon sok más betegség kezelésénél is felsorolja a sajátvér terápiát is, mint olyat, melyet hol egyedüli szerként, hol kiegészítésként ajánlott, vagy „kötelező” alkalmazni. E betegségek többségénél gyakorlott orvosra van szükség.
        Ilyenek a mandulagyulladás, visszatérő hörghurut (bronchtitis), légcsőgyulladás, gégehurut, torokgyulladás, fülgyulladás, mononucleosis infectiosa (mirigyláz), fertőző májgyulladás, májcirrózis, akut vesegyulladás, agyhártyagyulladás, asztma, ekcéma, gennyes bőrbetegségek, furunkulus, tályog, psoriasis, skarlát, kanyaró, bárányhimlő, mumpsz, szamárköhögés (a szövődmények megelőzésére), fertőzéses hasmenés, székrekedés, rohamszerűen fellépő ismeretlen eredetű hasfájás (köldök-kólika), gyógyszerérzékenység és köhögés, megfázás, szénanátha, csalánkiütés.
        Az itt felsorolt betegségek közül azonban sok olyan is van – ilyen például a szénanátha –, melyet magunk is megpróbálhatunk a sajátvér-terápiával kikezelni, különösen azért, mert Magyarországon ez a módszer alig ismert, és kevés orvos használja.

„A SZÉNANÁTHA GYÓGYÍTÁSA” című könyv a sajátvér terápiát a szénanátha gyógyításánál mutatja be, de a többi, fentebb felsorolt betegségnél is ugyanúgy, a könyvben ismertetett módon kell a kezelést lefolytatni.

A sajátvér terápiához első lépésként elő kell állítani a sajátvér gyógyszert, ami nem más, mint a páciens egy csepp vérének a homeopátia szabályainak megfelelő potenciálása, azaz fokonkénti hígítása, ütögetése.
        Ennek az individuális gyógyszernek (melynek a szakmai neve: sajátvér nozóda) előállításához csepegtetős kupakokkal ellátott 10 ml-es üvegcsék (annyi üveg, amilyen magas potenciát akarunk előállítani), 30 százalékos alkohol és egy csepp vér szükségeltetik, melyet legegyszerűbb az ujjbegyből nyerni. „A SZÉNANÁTHA GYÓGYÍTÁSA” című könyv egészen precízen, fotókkal illusztrálva, lépésről lépésre elmagyarázza a készítés módját. A szer előállítása a C12 potenciáig legfeljebb 1, azaz egyezer forintba kerül. A homeopatikus sajátvér gyógyszer egy életre megőrzi hatását, azaz csak egyszer kell előállítani, utána több kúrához is fel lehet használni.

A több tucat szénanáthában szenvedő betegen elvégzett kezelés azt mutatja, hogy a potenciált saját-vérrel kezelt páciensnek nem csak akut allergiája fog eltűnni, de legalábbis jelentősen csökkenni, de a hatás az ezt követő évekre is megmarad. És ha évekkel később mégis megjelenik, akkor sokkal szelídebb formában, amin egy újabb kúra szintén azonnal segít.

Az allergiáról és az allergiás szénanátháról, azaz a sajátvér gyógyszer leggyakoribb használatáról, a GYAKORI KÉRDÉSEK és GYAKORLATI HOMEOPÁTIA oldalon is olvashat.

A sajátvér kúra alatt nagyon fontos betartani a homeopátia következő szabályát (ez a figyelmeztetés megtalálható a könyv 23. oldalán alul, vastag betűkkel szedve), hogy a kúrát (minden homeopátiás gyógyszer szedését), azonnal abba kell hagyni, ha a tünetek elmúltak, de legalábbis jelentősen csökkentek. Peter Chappell erre vonatkozóan írja: „Az emberek gyakran nem tudnak igazán hinni abban, hogy a gyógyulás megkezdődött, és még az első biztos jel után sem akarnak leállni a szer szedésével. [Pedig] a gyógyulási folyamatot a továbbiakban a saját lendülete viszi tovább. Olyan ez, mint a hegyről legördülő kő; ha egyszer már elindult, nincs értelme rugdosni, hogy gyorsabban guruljon.”

Az allopátiás gyógyszerekhez szokott emberiség nehezen fogja fel e szabály a lényegét, ami abból áll, hogy mindenfajta javulás esetén – a sajátvér kúránál is – a kezelést abba kell hagyni, de legalább ritkítani kell az adagolást! Különösen akkor, ha a javulás a közérzetben érzékelhető leginkább, bár a helyi tünetek még megvannak.

Ez a szabály az első sajátvér kúránál azt jelenti, hogy az adagolást mindenfajta javulás esetén ritkítani kell! Ha a közérzet továbbra is jó, meg kell maradni a ritkább adagolás mellett. Ha a közérzet és a tünetek is rosszabbodnak a ritkább adagolástól, akkor vissza kell térni a sűrűbb adagolásra és/vagy magasabb (vagy mélyebb) potenciára, kinek-kinek individuális érzékenysége szerint!
     Ha azonban a javulás jelentős, a kúrát félbe kell szakítani és türelmesen várni kell, és ha a javulás lassan, de biztosan folytatódik, akkor nem is kell többet folytatni. Csak ha a javulás valóban megakadt, kell a folyamatot egyetlen adaggal újra mozgásba lendíteni (Chappell fentebb leírt példája értelmében).

Olyankor, ha az első kúra eredményes volt, és tünetmentességet okozott, de a következő évben (vagy később) újra megjelennek a tünetek, minden esetben elsőként az alacsony potencia egyetlen adagjával kell megpróbálni beindítani az újabb gyógyulást (Imhäuser doktornőnél ez volt az általános), vagy ha ezzel nem sikerül, akkor egyhetente egy adaggal. És ha ez sem használ, akkor mindenképpen el kell végezni az alkati kezelést.

Azok, akik ezt a szabályt nem tartották be, és a jelentkező javulás ellenére tovább folytatták, sőt végig csinálták az egész kúrát, illetve akik az első évi sikeres kúra után a második évben újra betegek lettek, és megint végigcsinálták az egész kúrát, de az ekkor már nem hatott – és egy alkati kezelést valamilyen okból nem tudnak végigcsinálni –, egy idő után újra megpróbálkozhatnak a sajátvér-kezeléssel is, de csak azután, hogy előzőleg semlegesítették az előző szereket. Ezt a leghelyesebb egy Sulphur C 30, Calcium carbonicum C 30 és Thuja C 30 kúrával elvégezni a salaktalanításnál leírt módon (minden szerből három napon át egy adagot, aztán hetente egy adagot három héten át, aztán egy hét szünet és a következő szerrel ugyanígy).

A homeopátia alapszabálya, amit minden komoly szakkönyv unos-untalan ismétel: A homeopátiában a kevés a legtöbb, a sok mindent elronthat!

A homeopátiában többfajta adagolási módszer is létezik, ezek közül csak a tapasztalat alapján, kísérletezéssel lehet mindenkinek a saját egyéniségére legmegfelelőbb módszert megtalálni.

A sajátvér gyógyszernek a könyvben ismertetett adagolásán kívül itt most egy másik, csak felnőtteknek ajánlott módszert mutatok be, melyet különösen azoknak érdemes kipróbálni, akik életükben most szednek be először homeopatikus gyógyszert.

• 1. lépés: A könyvben leírtak szerint el kell készíteni a C1-es potenciát, majd az összes többit egészen a C12-ig, azzal a különbséggel, hogy lépésenként nem 10-szer, hanem legalább 40-szer ütögetünk (egészen fel lehet menni 100-ig; a lényeg az, hogy bármennyit ütögetünk, az minden lépésnél azonos számú legyen, tehát nem az ütögetések száma, hanem az azonossága fontos).

• 2. lépés: Ezután a kúrát a C12-es potenciával kell elkezdeni a következő séma szerint:
       1., 3. és 5. nap 1x 5 csepp;
       2., 4. és 6. nap: 2x 5 csepp;
       7. nap szünet.

• 3. lépés: A következő potencia a C9, majd C7 és utána C5. Ezekből is a 2. lépésben leírtak szerint kell a cseppeket beszedni.

A 2011-es év „szénanátha-szezonjának” és „A SZÉNANÁTHA GYÓGYÍTÁSA” című könyv első pár hónapjának mérlegeként álljon itt a következő olvasói levél:

„23-éve költöztünk szőnyegpadlós öröklakásba. Itt lettem állandó orrfolyós és tüsszögős, már az elviselhetetlenségig. A Klubrádióban hallgattam az Ön műsorát, a könyvet megvettem, a leírtak alapján cselekedtem, a kellemetlen tünetek eltűntek. Jött a parlagfűszezon és én továbbra is tünetmentes, boldog ember vagyok.
     Hálás köszönet Önnek és munkatársainak! (Már Kun Zsuzsának is megköszöntem, hogy meghívta Önt a műsorába és felhívta figyelmünket erre a nagyszerű olcsó lehetőségre.)
     Ha tudná, hogy mennyibe került már évek óta a sok papír-zsebkendő. Szerintem egy papírgyár készletét vásároltam meg ennyi év alatt, nem beszélve a drága 10 db-os gyógyszerekről.”

Köszönöm a leveleket, a kérdéseket és a beszámolókat. Nagyon, nagyon jó érzés megtudni, hogy érdemes volt a könyvet megírni és kiadni. Hogy érdemes a honlapot készíteni, a homeopátiáról írni, ezt a csodálatos gyógymódot terjeszteni.

(A Galéria oldalon hallható a levélben említett rádió-riport egy részlete.)

Feltéve: 2011. október 10.