![]() |
![]() |
SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK
Az úgynevezett „nagy” alkati szerek leírása után, illetve közben a ritkábban használt alkati szerek bemutatását Peter Chappell, P. M. Bailey és, ha van ilyen, Coulter asszony portréi alapján közlöm. E „kisebb” szerek mélyre ható hatásukban többnyire nem érik el a „nagy” szereket, ezért az alkati kezelés során egyedül nem képesek minden problémát megoldani. Sokszor csak a nagy szerek mellett kiegészítésként jönnek szóba, amikor egy más alkatú ember időlegesen e szerekre jellemző „állapotba” kerül. Ugyanakkor e szereknek is megvannak a maguk különleges jellegzetességei, ezért nélkülözhetetlen az ismeretük, és van köztük olyan, melyek nem helyettesíthetők egyetlen más „nagy” alkati szerrel sem.
|
|
Anacardium Aurum Barium carbonicum Belladonna Cannabis-indica Causticum Ignatia folytatása következik |
|
Az Ignatia a Fülöp-szigeteken található, keserű és mérges Ignác-bab (Strychnos Ignatii) sok sztrichnint tartalmazó magvából készül, ahogy a hánytatódió magja is, amiből a Nux-vomica készül. E botanikai rokonság miatt egyes szakemberek a főleg női szer, Ignatiát, a főleg férfi szer, Nux-vomica női párjának tartják, hiszen mind a kettőre az „indulatos érzékenység” és az „idegi kimerültség” a jellemző. Az Ignatia klasszikus szerepe azonban elsősorban a „bánat okozta esetekből keletkező kórállapotokra” (Hahnemann) terjed ki.
Az Ignatiát szokás a Natrium muriaticum akut szerének nevezni, ami alatt azt kell érteni, hogy az Ignatia a bánat, a sokk, azaz az érzelmi megrázkódtatás első fázisában hat a legjobban, de amikor ezek már rögzültek, (és a fizikai tünetek is erre utalnak), akkor a betegnek a hosszan tartó bánat miatt már Natrium muriaticumra van szüksége. Összefoglalva: 1. Ignatiára, sőt, Ignatia-kúrára a legtöbb nőnek – és gyermeknek – élete során többször is szüksége lehet; 2. Vannak, akiknek – elsősorban lelki megrázkódtatás esetén – „hajlamuk” van Ignatia-állapotba kerülni, ezeknél az Ignatia már-már valódi alkati szernek tekinthető, legalábbis időlegesen; 3. Az Ignatia akut szerként is fontos, de csak amennyiben az akut panasz egyértelműen lelki megrázkódtatás hatására keletkezett.
Az Ignatia működési mechanizmusát kiválóan mutatja az az eset, amit az Ignatia hormonkezelés helyett című cikkben mutattam be, s ezért itt megismétlem: Az Ignatia rövid bemutatása az MM-ek alapján:
Az IGN az érzelemvilágot befolyásolja, gátolja az agy működésének összhangját, az egyes funkciók koordinációját, emiatt a gyorsan változó, egymással ellentétes testi és lelki tünetek jellemzőek rá. Az érzékek túlérzékenységét hívja elő. Görcsös tüneteket okoz, melyek gyakran merevséggel, rángatózással, remegéssel járnak, s melyek kényszercselekvésekhez, grimaszokhoz vezetnek. Nagyon jellemző rá a tünetek felületessége és ingadozása. Mindezen sajátosságok miatt az IGN a hisztéria fő szere. Az IGN állapotot a közelmúltbeli bánat mellett, a félelemérzés – nagyon fél a rablóktól –, az ijedtség, aggódás, féltékenység, szerelmi csalódás és viszonzatlan szerelem, erős honvágy, beteg melletti virrasztás, szellemi vagy fizikai kimerültség, nélkülözés és korábbi gerincsérülések okozhatnak.
A hisztérikus lelkiállapot fizikai megnyilvánulásai a sóhajtozás, az egész testen végigfutó rángás, reszketés, egymással váltakozó görcsök és nehézlégzés, gombócérzés a torokban, nyilalló fejfájás, fájdalmakkal szembeni túlérzékenység.
Az Ignatia bemutatása jó alkalom arra, hogy ismételten felhívjam a figyelmet egy gyakori hibára, amit a szerleírások olvasásakor követhetünk el. Az Ignatia tünetei főleg a nőknél és gyerekeknél, de napjainkban már egyre több férfinál is, szinte mindenkinél előfordulhatnak, ezért sokan érezhetik úgy, hogy végre „megtalálták” saját szerüket. Az erős idegzetű, de Ignatia-állapotra hajlamos emberekben az erős bánat, ijedtség, sokk stb. nem hisztérikus, hanem fizikai panaszokhoz vezet, mint a fent bemutatott fiatalember esetében is. Ezért nagyon fontos a helyes szerválasztáshoz először a panaszok megjelenésének körülményeit figyelembe venni. Az Ignatiának ugyanis a már említett görcsös, hisztérikus tüneteken kívül alig-alig van speciális fizikai tünete. „Bánat hatására kialakuló bármilyen panasz”, írja Peter Chappell. Az Ignatia felbecsülhetetlenül értékes szer a közvetlen lelki fájdalmak és fizikai panaszok enyhítésére, melyek egy jelentős tragikus esemény hatására alakultak ki. Ahogy azonban az érintettnek sikerült szenvedésének értelmet találni, bánatát értelmes tevékenységben feloldani, az Ignatia már nem a megfelelő szer számára. Coulter asszony Ignatia-portréja Aggodalmak, ijedtség, súlyos igénybevétel és csalódás
Az Ignatia azoknak segít, akiket a fájdalom, például egy szeretett lény elvesztése, vagy egy csalódás egyszerűen legyűr, lelkileg összeroppant, mely állapot többnyire kontrollálatlan zokogásban, hangos panaszkodásban és mély sóhajtozásban nyilvánul meg. Az ilyen ember nem képes magával mit kezdeni, nem bírja el az egyedüllétet, vagy éppen ellenkezőleg: mindenképpen egyedül akar maradni, és csendben gyászol, magányosan „kotlik” a fájdalmán, miközben kívülről szenvtelennek mutatkozik, holott belső üressége és fájdalma szinte elviselhetetlenül kínozza. Tehát az IGN mind a nyilvánosan gyászolóknak, mind a visszahúzódva szenvedőknek képes segíteni. A kényszerből elviselt csendes bánatra volt példa annak az öregedő szukának az esete is, akit nedvedző, sebesedő kiütéssel vittek orvoshoz. Egyetlen tipikus ekcéma elleni szer sem segített, és a kezelő homeopata már tanácstalan volt, amikor végre megtudta, hogy a szuka tünetei akkor kezdődtek, amikor szomszédjukba egy kölyökkutya került, akit saját gazdái is dédelgettek – az öreg kutya nyilvánvalóan bánkódott, aggódott, hogy elveszti gazdái figyelmét és szeretetét. Néhány adag C 200-as potenciájú Ignatia teljesen tünetmentessé tette.
A bánat egy másik formája, melyben az Ignatia segít, a honvágy, ami korán reggel, közvetlenül az ébredés után a legrosszabb. Ez történt azzal a 12 éves kisfiúval, akit nyáron szülei táborba küldtek, és aki folytonos telefonokkal sürgette édesanyját, hogy azonnal vigye haza. Mivel ezt nem állt módjukba megtenni, homeopatához fordultak segítségért, aki pár adag Ignatia C 30-t adott nekik. Ahogy a kisfiú megkapta és bevette a szert, elviselhetetlen honvágya nemcsak megszűnt, de onnantól kezdve kifejezetten jól érezte magát a táborban. Feltéve: 2015. október 4.
Az Ignatia – az Aconit mellett – a sokk vagy ijedtség egyik fő szere, olyan embereknek segít, akik nagy veszélynek voltak kitéve, vagy balesetet szenvedtek, vagy áldozatul estek egy bűnténynek, és ezután rögzül bennük a félelem, a csüggedtség, a „minden elveszett” érzése. Ignatia-félelemre utaló jel az alvásközbeni rángatózás, ami sokszor érzékeny, fiatal gyermekeknél figyelhető meg, akiknél még a szelíd megrovások, enyhének tűnő bántalmak is panaszokat hívnak elő. Erre volt példa az az 5 éves kisfiú, akit grimaszok miatt kezelt Coulter asszony. A kisfiú azután kezdett el grimaszolni, hogy véletlenül bezárta magát egy kicsi, levegőtlen cipőszekrénybe. Miután nem sokkal e baleset előtt megszidták a szülei, a gyerek a bezárást a neveletlensége miatt kapott megrovásként élte meg. Bár a kisfiú külsőleg-belsőleg tipikus CALC-alkat volt, elsőnek mégis Ignatiát kapott, ami elmulasztotta a grimaszolást, és csak később Calcium carbonicumot, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. A chorea – orvosi nevén vitustánc, vagyis egyfajta kényszermozgás – izgatottság után a felnőtteknél pislogás, rángatódzás, az orr vagy a szájszél rángása, krákogás vagy a végtagok hirtelen, akarattalan mozdulatai formájában jelentkezik. [Ez is olyan tünet, amit látni kell ahhoz, hogy teljes egészében megértsük, miről is van szó: én évekkel e sorok olvasása után találkoztam először ilyen kényszermozgással egy irodai dolgozónál – nagyon karakterisztikus és feltűnő látvány volt.] Coulter asszony egy asszony-betegének esetét meséli el ehelyütt: A hölgy azzal a kéréssel jött hozzá, hogy szabadítsa meg az anyósával és a munkahelyi főnökével szemben érzett halálos félelmétől. Mivel a nő beszéd közben zavaró, nyúlra jellemző orrfintorokat vágott és kissé fújtatott, Ignatiát adott neki, ami jelentősen enyhített páciense állapotán. „A nap végén olykor úgy érzem magam, mint aki egy kiló idegszálat elvesztett e szörnyű rettegés miatt”, írta le tünetét szemléletesen és humorosan a beteg. Ez a kifejezési mód, gyakran hangos nevetéssel kísérve jellemző azokra a túlterhelt, Ignatia-állapotba került asszonyokra, akik problémáikkal nem akarnak mások terhére lenni.
A gyakran művelt és törékeny Ignatia-emberben van valami művészi-emocionális. Sokkal inkább jellemző rá érzékeinek igen nagy befolyásolhatósága, mint az erős intellektus. Jó ítélőképességgel és mozgékony szellemmel rendelkezik, de az alaposság és mélyértelműség hiányzik belőle. Hubbard amerikai homeopata az Ignatia-alkatot „elkényeztetett, gazdag amerikai lánynak” írta le, „akinek mindene megvan, és aki életében olyan kevés szükséget szenvedett, hogy képtelen a legkisebb nehézséggel megbirkózni”. Túlságosan finom, ideges, könnyen ingerelhető és emocionálisan instabil, és ezért a legkisebb bajnál összeesik. Mint köztudott az Ignatia és a Natrium muriaticum rokon alkatok, ezért e kettő megkülönböztetésére fontos tudni, hogy az utóbbi nagyobb belső erővel és robusztusabb testi felépítéssel rendelkezik, mint az első, és az előbbinek a mentális és emocionális egyensúlya bizonytalanabb, mint az utóbbinak. Ezért az Ignatia-emberek mind testileg, mind lelkileg kevesebbet bírnak ki, mint a Natrium muriaticum-alkatúak. Ha az Ignatia-állapotot egyetlen szóval akarnánk kifejezni, ez a szó a törékenység lenne. Ezért lesz az Ignatia-ember már a stressz, azaz a terhelés legkisebb növekedésekor beteg.
Az eddig elmondottak alapján meglepő, hogy Kent repertóriumában [a leghíresebb és több más repertórium alapjául szolgáló műben] a „bátor” rubrikában az Ignatia két értékkel szerepel, ráadásul mindössze kettedmagával. Ez azért van így, mert a repertórium kategóriái mindig a „túlzottat” írják le. Ignatia nem a szó megszokott értelmében bátor, hanem kétségbeesésében, például egy szeretett lény érdekében, meggondolatlan vagy vakmerő tettekre ragadtatja magát, s olyan dolgokhoz fog hozzá, melyeket a legbátrabb, de megfontolt, józan emberek nem merészelnek megtenni.
Az Ignatia nem csak a bánat és az ijedtség, de azoknál az emocionális panaszoknál is szóba jön, melyek düh, bosszúság, kellemetlenség vagy megbántás, hosszan tartó lelki és testi kimerültség miatt lépnek fel.
A terhelés következő formái, melyben az Ignatia sokat segíthet a következők: rossz házasság, keserű és fájdalmas válás, elkerülhetetlen munka vagy családi helyzet okozta félelmek; kilátástalan financiális vagy másfajta függés valakitől, akit se nem szeret, se nem tisztel; másokért való állandó felelősség vagy évekig tartó ápolás. Ezért a kötelességtudó és sokáig szenvedő Natrium muriaticum alkatúaknak, akik már az összeomlás szélén állnak, gyakran szükségük lehet egy-egy adag, vagy akár egy egész kúra Ignatiára. De Ignatia-állapot nem csak rossz dolgok miatt alakulhat ki, hanem az öröm okozta izgatottság, vagy egy jól végzett, örömteli, de nagyon megerőltető munka miatt is. Ha gyerekek vagy felnőttek színházi előadás vagy iskolai vetélkedés során lelkesedésükben megerőltetik magukat, Ignatiára szorulhatnak. Minden aktivitás, ami erős koncentrációt vagy túlzott testi igénybevételt követel, kollapszushoz vezethet, ami aztán Ignatia után kiált.
Szintén Ignatia javallott olyan embernél, aki akár saját magában, akár másokban súlyosan csalódott, vagy akinél valami más okból keletkezett frusztráció, és akit túlzott becsvágya vitt csalódásba. Enyhíti annak önvádját, aki barátjának vagy rokonának okozott csalódást, vagy annak rossz érzését, aki úgy véli, hogy elhanyagolta kötelességét.
Az Ignatia-alkatú ember minden kapcsolatba, legyen az baráti, szerelmi vagy intellektuális, például tanár-diák közötti, idealista elvárásokkal lép be, melyek az esetek többségénél túlzottak, és ezért csalódottságot, sőt megbántottságot, esetleg sértődöttséget okoznak nála. A szert azoknál is számításba kell venni, akik gyakran úgy érzik, hogy nem értik meg őket, vagy hogy mások tapintatlanok velük szemben. Ha nem az elvárásaiknak megfelelően kezelik őket, ideges nyugtalanság vesz erőt rajtuk. Egy ideál összeomlása az érintettet normális esetben arra készteti, hogy a valóságról alkotott véleményét átértékelje, pont ez az azonban, ami az Ignatia-embernek nehezére esik, sőt csaknem lehetetlenné válik, mert hiányzanak belőle azok a képességek, melyekkel az összetört álmok darabjait újra össze tudná állítani. Ehhez erősebb hitre és nagyobb szellemi mozgékonyságra lenne szükség, amivel az Ignatia-ember addig, amíg érzelmei hatása alatt áll, nem rendelkezik.
Coulter asszony ehelyütt figyelmezteti az olvasókat arra, hogy az eddig elmondottak nem jelentik azt, hogy az Ignatia minden emocionális traumánál hatékony. Az eddig leírtak csak tipikus példák, amik nem mentesítenek attól, hogy minden esetet egyénileg kell kezelni, azaz a tünetek összessége alapján kell megítélni, és a helyes szert ezek szerint meghatározni. A testi tüneteknek és modalitásoknak illeniük kell a szellemi, érzelmi képhez, és meg kell erősíteniük azokat. Feltéve: 2015. december 1. A romantikus szerelem
Sehol nem lehet széttört ideálokat, keserű kijózanodást, megcsalt reményeket, ellenállhatatlan és kontrollálatlan érzelmeket gyakrabban találni, mint a romantikus szerelmi kapcsolatokban – ezért nem meglepő, hogy a szerelmi bánat fő szere az Ignatia. Mindazonáltal nem az egyetlen, mert ez a fajta szenvedés számos alakot ölthet, ami miatt a szerelmi csalódásoknál más szerek is szóba jöhetnek, mint például Phosphoricum acidum, Staphysagria, Aurum, Natrium muriaticum és Hyoscyamus. Ez utóbbi szerre a szerelmi bánatnak még az Ignatia-állapotnál is szélsőségesebb, kórosabb formáinál lehet szükség, mint például delírium, kényszerképzetek, összefüggéstelen beszéd, sőt valódi elmebaj.
Az önzetlenség és a szeretett lénynek való behódolás vágya a szerelmes Ignatiánál fokozottan van jelen. Ez az impulzus olyan erős lehet, hogy e szerelmes állapoton kívüli élet érdektelenné válik a számára. Ha azonban e mértéktelen odaadás tárgya eltűnik az életéből, Ignatia nem csak érzelmeinek vonatkoztatási pontját veszti el, hanem saját identitását is, mivel a szeretett lényben teljesen feloldódott, annak szokásait, ízlését, meggyőződését is átvette, miközben sajátjait nem csak félretolta, de ki is törölte magából, így egy tönkrement kapcsolat esetén nincs mihez visszatérnie, mire támaszkodnia.
Szenvedése olyan erős lehet, hogy öngyilkossági gondolatokkal kacérkodik, de ez az impulzus általában nem mérvadó (ellentétben az Aurum-ral, akinél komoly ez a veszély), mert szerelmi bánata annyira domináns, hogy minden más érzést elnyom. De az is lehet, hogy az Ignatia mély érzéseit minden áron meg akarja tartani [talán nem is annyira valakibe, hanem magába a szerelembe, a szerelmi állapotba szerelmes]. Ha az öngyilkossági vágy erősödik, akkor többé nem Ignatia a megfelelő szer, és mást kell keresni (például Ars, Aur, Nux-v, Nat-s).
Akármennyire is önmagát feladó az Ignatia, világos látását akkor sem veszti el, ha szerelmes, nem úgy, mint a szerelemes Phosphor, és pont ez az, ami miatt az Ignatia olyan hevesen szenved. Mint egy szeretett lény halálakor, ugyanúgy egy kapcsolat tönkremenetelénél is pontosan tudja, hogy mi a helyzet, csak éppen nem akarja elfogadni: „Nem akarom, hogy igaz legyen”, ezt kiabálja minden porcikája. Olyan érzések ejtik rabul, melyek a realitás követelményeivel ellentétben állnak. Vigyázat! az Ignatia nem ellenszere minden lelki fájdalomnak, például az általános világfájdalomnak, ennek szere a Natrium muriaticum, aki a történelem tragédiáját fájlalja. Az Ignatia romatikus melankóliája teljesen személyes és konkrét, és mindig egészen határozott, világosan definiált bánatra vezet vissza, például egy szerelmi kapcsolat, házasság vagy jegyesség felbomlására. Az Ignatia tökéletesen magával van elfoglalva, és mint egy megszállott foglalkozik saját szenvedélyes érzéseivel.
Egyetlen szer nincs, ami annyira nem tudja elviselni az ellentmondást, mint a szenvedő, csalódott Ignatia. Az Ignatia szerelmi bánata miatt vagy a lelki egyensúlyát veszti el, vagy testileg lesz beteg. Talán a 19. és korai 20. század valódi és irodalmi tüdőbajos hősei Ignatia-alkatúak voltak, és annyira vágytak szerelmük után, hogy végül ezért betegedtek meg. És valóban, a Tuberkulinum, a tuberkulózis nozódája szintén „romantikus” szer. Az Ignatia-szerelmi bánat testi tünetei a racionálisabb későbbi évtizedekben már inkább az álmatlanság, az étvágytalanság, a heves szívdobogás, hirtelen fellépő hátfájdalmak, viszketés, bizsergés, krónikus köhögés. Egyik sokszor csalódott nőbetege azt kérte Coulter asszonytól, hogy írjon fel neki egy olyan szert, ami megszünteti azt a hajlamát, hogy mindig alkalmatlan férfibe szeressen bele. Erre a „csodára” az Ignatia nem képes, ehhez olyan mélyebben ható alkati szerekre van szükség, mint a Natrium muriaticum, a Phosphor vagy a Tuberkulinum, vagy akár a Hyoscyamus. Coulter asszony ehelyütt meséli el egy 30-as éveinek közepén járó betegének az esetét, aki miután szerelme elhagyta, szinte önkívületi állapotba került a lelki szenvedéstől, és minden jóindulatú segítséget visszautasított. És egy másikét, aki magába fojtotta bánatát, olyannyira, hogy semmi szokatlant nem lehetett rajta észrevenni, csak hónapok óta köhögött. Ebben a két esetben nem a tünetek, illetve a gyógyulás említésre méltó, hanem az adagolás. Az első hölgynek, aki nem fojtotta magába szenvedését, Coulter asszony az első hetekben hetente kétszer [!] Ignatia 50 M-t adott [ilyen magas potenciát Európában alig lehet beszerezni], és az akut állapoton túljutva is még hónapokig ennél a potenciánál maradt, ha mindig ritkább időközökben adva is. Viszont a lelkileg nyugodtnak, de testileg jobban megviselt páciensének csak néhány adag Ignatia 1 M-t adott, majd három hét múlva egy adag Tub C 200-t, melyek mind a köhögést megszüntették, mint a fájdalmát elviselhetőbbé tették.
A visszafogottan szenvedő Ignatiát olykor nem lehet megkülönböztetni a Sepia, Staphysagria vagy Natrium muriaticum alkatoktól. Ilyenkor a fizikai tünetek nagy fontosságot nyernek, azok vezetnek el a helyes szerhez. Ezen felül az Ignatia egy tönkrement szerelmi kapcsolatban ellentétben a Staphysagriaval, nem a szexuális partner elvesztését fájlalja, de szemben a Sepiával nem válik csalódása miatt szexuális téren hideggé és érzéketlenné. A Staphysagriától az is megkülönbözteti, hogy nem érez elnyomott haragot volt kedvese iránt, mely harag heves kitörésekben mutatkozik meg. A Natrium muriaticumtól az különbözteti meg az Ignatiát, hogy bármennyire is szenved, boldogtalan érzéseitől hamarabb szabadul meg, mint a Nat-m. És mind a három szertől abban, hogy kevésbé tudja érzéseit kontroll alatt tartani, mint azok. A szerelmi csalódástól szenvedő Ignatia sokkal zavartabb, idegesebb és sérülékenyebb, mint a többi „romantikus” szer.
Coulter asszony Hahnemann-nal ellentétben azon a véleményen van, hogy az Ignatia, ha nem is tartozik a nagy alkati szerek közé, sokkal többre képes, mint azt sok homeopata feltételezi, akik sokszor csak addig írnak fel Ignatiát, amíg az akut állapot tart, és amikor a lelki krízisen túl jutott valaki, egy mélyrehatóbb alkati szerre térnek át. Coulter asszony azonban arról győződött meg, hogyha a lelki és szellemi tünetek passzolnak, az Ignatia minden, a lelki szenvedés óta meglévő testi panaszt gyógyítani képes. Erre – szerinte – még akkor is képes az Ignatia, ha a panaszokat kiváltó lelki megrázkódtatás évekkel korábban történt, feltéve, hogy a tünetek nyitottak és felbolygatva a felszínen maradnak, vagyis, ha nem szilárdultak meg, nem kristályosodtak ki, vagy nem lettek a tudatalattiba elnyomva. Hogy az Ignatia hatni tudjon, szakadatlanul meg kell maradnia az érzelmi igénybevétel folytonosságának vagy közvetlenségének. Az ellentmondások és a hisztéria szere Ignatia a nagy ellentmondások és a nagy paradoxonok szere, ami az Ignatia-alkatú emberek érzékeny lelki egyensúlya, megviselt idegrendszere és zavarodottsága láttán nem meglepő. Az Ignatia emocionális labilitása a többi labilis szerhez – Phosphor, Tuberkulinum, Natrium muriaticum – képest a rendkívül gyorsan váltakozó hangulatban mutatkozik meg; Nash homeopata szerint nincs még egy homeopátiás szer, melynél a hangulatváltozás olyan gyakori, mint az Ignatiánál. A homeopátiában a betegséget gyakran egy alapvető jellembeli gyengeség, egy latens különcség, vagy egy már korábban meglévő patológiai állapot intenzívebbé válásának tekintik, vagyis úgy vélik, hogy a betegség a normál állapottól való mennyiségi és nem minőségi változás. Az Ignatiánál azonban úgy tűnik, ez az elmélet nem érvényes. Bánat, betegség vagy más terhelés esetén az Ignatia-páciens teljesen meg tudja változtatni személyiségét és korábbi lényének tökéletes ellentétévé változik. A kulturált, finom érzésű, szeretetreméltó ember kifejezetten finnyássá és nehezen elviselhetővé válik, ha szerencsétlen vagy beteg. Úgy látszik, hogy ilyenkor az Ignatia alapanyagában található Strychnin-nek, az ugyancsak ezt tartalmazó Nux vomicára jellemző oldala kerül a felszínre: az odaadás, az önzetlenség, az adás helyett, egyszerre a Nux vomicára jellemző vevés és követelés lép előtérbe. Extrém követeléseket állít mások elé, miközben a neki segítő embereket igazságtalan vádakkal illeti. Természetesen a legtöbb ember, ha beteg vagy boldogtalan, nagyobb figyelmet és megértést kíván a maga számára, de az Ignatiánál ez a természetes vágy extrém és teljesíthetetlen méreteket ölt. Minden szándékot, minden megjegyzést félremagyaráz, és minél jobban akar neki valaki segíteni, annál hálátlanabbul és oktalanabbul viselkedik.
A mélyen megbántott vagy érzelmileg túlterhelt Ignatia másik paradox tünete a disszociáció erős érzete (a képzettársítás felbomlása). Mint akit elkábítottak, képtelen érezni, gondolatait összeszedni, a benne lejátszódó forrongás teljesen megzavarja. „Valami történik velem, valami, ami kívülről jön.” – „Nem értem, ez nem én vagyok, aki így viselkedik.” Így és ezekhez hasonlóan fejezik ki magukat az érintett Ignatia-páciensek. A kiszámíthatatlan vagy egymásnak ellentmondó lelki tüneteknek a testi síkon ugyanennyire paradox tünetek felelnek meg. Coulter asszony 23 ilyen paradox tünetet sorol fel, köztük például ilyeneket: a) Láz esetén a páciens sápadt és nem szomjas, fázik, és szeretne betakarózni, ezzel szemben, ha nem lázas, sőt inkább fázik, arca kipirosodik, szomjas lesz és nem akarja, hogy betakarják; b) Egy izülete erősen megduzzadt és begyulladt, és mégsem fáj.
Az e fejezetben elmondottakat Coulter asszony egy igen különös esetével húzza alá: Egyik éjszaka egy alhasi fájdalmaktól szenvedő fiatalembert hoztak a rendelőjébe, mint egy kosárban egy beteg kutyát, aki szinte vonyított a fájdalomtól, de könyörgött, hogy ne küldjék kórházba, mert egyfelől rossz tapasztalatai vannak a kórházi kezelésről, másfelől se pénze, se biztosítása nincs. A homeopata csak azzal a feltétellel egyezett bele a kezelésébe, hogy ha a fájdalmai reggelre nem enyhülnek, kórházba szállítathatja. A férfi az Egyesült Államok nyugati partján lakott, egy kis cirkusszal járta a vidéket, így került a keleti part ama városába, ahol Coulter asszony dolgozott. A férfi cirkuszi száma kardok és égő fáklyák nyeléséből, tűágyon való fekvésből és szénparázson való járkálásból és ezekhez hasonló fájdalmas bűvészmutatványokból állt. És mindezek ellenére ezen az éjjelen nem volt képes alhasi fájdalmát elviselni. – Az orvosnak a következőket mesélte el tüneteiről: Két nappal korábban a nézők soraiból egy önkéntes jelentkezőt felszólított, hogy miközben ő hátán a tűágyon fekszik, lépjen rá a hasára. A jelentkező túl gyorsan követte az utasítást, és még azelőtt rálépett a hasára, hogy neki sikerült volna hasizmát megfeszíteni. Éles szúró fájdalmat érzett, de sikerült a számot befejeznie, és közvetlen utána nem voltak panaszai. Csak a következő éjjel léptek fel a kínzó fájdalmak, ami miatt behozták a rendelőbe. Az orvos nem tudta eldönteni, hogy belső sérüléssel, vagy vakbélgyulladással, vagy akár egy rosszindulatú tumorral áll-e szemben. Furcsa tünetként a beteg hasa nem volt se kemény, se nyomásérzékeny. Utólag nyilvánvalóvá vált, milyen tökéletesen lefedte az Ignatia a férfi minden baját, hiszen ezek fő jellemzője az ellentmondásosság volt. 1) Normális esetben ekkora fájdalomnál a hasnak keménynek és feszültnek kellett volna lennie, érintésre és nyomásra érzékenynek; 2) Egy ilyen nyílt, bizalomteljes, barátságos embertől szokatlan az olyan nagyfokú hisztériás viselkedés, amivel behozták; 3) A fájdalommal szembeni ekkora érzékenység több mint furcsa volt egy olyan embernél, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy kemény munkával megtanulja a fájdalmakat elviselni. (A fájdalommal szembeni túlérzékenység fő szerei: Acon, Cham, Coff, Nux-v és Ignatia) – Ezek az ellentmondó testi tünetek párosulva az extrém honvággyal, a családja iránti sóvárgással és boldogtalanságával, megadták a helyes szert, ami azonnal működött is.
E bűvész hisztériás fájdalmai elvezetnek az Ignatia-portré utolsó jellegzetességéhez, a hisztériára való hajlamhoz. Több repertóriumban a hisztéria rubrikában az Ignatia az egyetlen háromértékű szer.
Akkor is, ha az Ignatia uralkodik magán, a hisztériát a páciens viselkedésének felszín alatti törékenységéből észre lehet venni: a túl sok és túl hangos nevetésében, folytonos kuncogásában, könnyei elfojtásában, és abban, hogy ha félbeszakítják mondókáját dührohamot kap. Hasonlóan a Lachesishoz, gyakori panasza a Globus hystericus, vagyis a nyakban levő gombócérzés, ami nem más, mint a feljövő hisztérikus roham elnyomásának kísérlete. A felizgatott, hisztérikus állapotba került Ignatia testi tünetei általában ezek: gyomoridegesség, a hangszálak vagy az emésztő traktus hisztérikus bénulása (beszorult felfúvódás), vagy egy másik testrész hisztérikus paralitikus gyengesége, neuralgikus vagy reumás fájdalmak, melyek mind rövid időn belül elmúlhatnak. Mindenekelőtt azonban környezetükre reagálnak hisztérikusan a felizgatott Ignatia-emberek. Csakúgy, mint a Phosphor, Nux vomica vagy Arsenicum, extrém érzékenyen reagálnak a zajra, ezért az Ignatia-nak nagyon felszínes az alvása, még egy légy a falon vagy egy óra halk ketyegése is felriasztja, illetve nem hagyja elaludni. A friss levegő utáni vágy és a fulladás-érzés tipikus hisztériás Ignatia-tünetek. A virágok, dohány, parfüm illata vagy más erős szag kihozza a sodrából. Ha egy étteremben valaki a mellette levő asztalnál cigarettára gyújt, olyan botrányt képes csinálni, hogy zavarba hozza ismerőseit. Másokat is zavarhatnak ezek a dolgok, ami különös, az az a túlzott reakció, amit ilyenkor az Ignatia-nők és a Nux-vomica-férfiak mutatnak. Mivel a kevés levegőt és a szűk helyet, a korlátozást nem viseli el, a zsúfolt terek, a kis helységek, a lift szintén pánikrohamokat idéznek elő az Ignatiánál. A hisztérikus ember, akinek kontrollját elvesztő személyisége tele van ellentmondásokkal, törvényszerűen más gyógyszerek jellemző vonásait is felmutatja, és emiatt az a beteg, akinek Ignatiára van szüksége, egyúttal más szerekre jellemző tüneteket is produkálhat. Coulter asszony itt szinte az összes nagy alkati szert felsorolja. Ezért azt a tanácsot adja, hogy ha az orvos egy zavart vagy hisztérikus páciensnél nem szerez egyértelmű képet, ha nincs abban a helyzetben, hogy az egymást keresztező tünetek és gyógyszerképek kusza halmazából egyértelműen meghatározza a helyes szert, gondoljon az Ignatiára, ugyanis a tapasztalat szerint az ilyen zavaros esetek simillimumja gyakran az Ignatia. Zárszóként az Ignatia portréjához Coulter asszony felhívja a figyelmet arra, hogy az Ignatia az egyik leglágyabban ható homeopátiás szer, aminél nem kell félni az első rosszabbodástól (ha nagyon ritkán mégis előfordul ilyen, akkor ennek ellenszere a Puls), és amit magas potenciában is a homeopátiában előírtnál gyakrabban lehet adagolni. Az Ignatia-pácienst egy szivaccsal lehet összehasonlítani: Minél akutabb a baja, annál szárazabb a szivacs, és ezért annál több gyógyszert tud felszívni [itt a magyarázat a romantikus szerelem fejezetben bemutatott esetben adott igen magas és gyakori adagolásra]. Vége Feltéve: 2016. február 1.
|
GYAKORLATI HOMEOPÁTIA ALKATI KEZELÉS GALÉRIA GYAKORI KÉRDÉSEK LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK KERESÉS A HONLAPON KAPCSOLAT HASZNOS LINKEK
|